Létezik egy gomb, amit már nagyon régen szeretnél megnyomni magadban

Ha a napodat kellene jellemezni, akkor valahogy a kifáradás, a nyúzottság, a közöny, a langyosság szavakkal illetnéd?

Ez lenne a napod tőszavakban.

A New York Times nem olyan régi cikke épp rólad ír.

A cikk szerint a 2021-es évben  pszichológiai értelemben véve a kiteljesedés, virágzás és a depresszió közötti lebegés, a semmi érzése lett úrrá az embereken. DE talán 2022-ben ez még inkább igaz.

A mentális egészség elhanyagolt középső gyermeke eltompíthatja a motivációnkat és az összpontosítás képességét (ez a közelmúlt uralkodó érzelme).

Talán te is észrevetted már.

• Gondjaid vannak a koncentrációval.
• Ahelyett, hogy reggel 6-kor kipattantnál az ágyból, 7-ig fekszel ott.
• Minden nap unalmas lett, zűrös és monoton.
• Még a kis feladatok is több energiát vesznek fel, mint kellene.
• Még a kiégésnél nem tartasz, sem a nagybetűs depressziónál, csak unapötit céltalannak érzed magad.

Van ennek neve is: bágyadtság.

Robotként zúzzuk a napokat, de közben ki vagyunk üresedve és facsarva.

Amolyan céltalanul tengődés és várakozás állapotában vagyunk.

Egyre inkább nem tudjuk, hogy mi lesz velünk.
 

Kifáradtunk.
 

Bizonyos élethelyzetekben jogos, ha az adrenalin hajt minket, de a szituációknak mindig megvan a tetőzése.

A húrt nem lehet a végtelenségig feszíteni.

• Kihordtad a gyermekedet, letelt a 9 hónap. Megszületett, fellélegeztél.
   
• Végigcsináltad a KRESZ-tanfolyamot, letetted a jogsit, túlvagy a nagy vizsgán. Fellélegeztél.
   
• Egy fontos előadásra készültél napok óta. Kiálltál a színpadra, elődatál. Fellélegeztél.

De mintha a covid-háború-infláció háromszögében hozzád vágtak volna egy zsák kukoricát, ezt nem tudod lerakni.

Még mindig nem lélegeztünk fel.

Megnyomnád már azt a nagy piros gombot magadban: a May-Day gombot.

A céltalan tengődés közepette ráadásul ahelyett, hogy flow-ba kerülnél, valami egészen más dolog jön neked még keresztbe.

Találj valamiben flow érzést!

Emellett pedig a mindennapi kapcsoaltokban is tehetsz valamit a "nyugodtabb mindennapokért".

Voltál már úgy vele, hogy ezt bizony bebuktad?

No, nem a magánéletben, amikor utólag jöttél rá, hogy nem kellett volna kezdened egy férfival, nővel.

Vagy nem kellett volna megbíznod ebben az emberben, és a barátságod adnod neki, méghozzá tálcán nyújtva.
 

Hanem vállalkozói életedben, amikor A PROJEKTET NEM KELLETT VOLNA ELVÁLLALNOD.

Vagy inkább az ügyfelet?

Mert nem vagytok egy hullámhosszon az ügyféllel.

Igen, a kémia.
 

Te meg csak csikorgattad illedelmesen a fogad minden egyes szituban, hogy „valahogy lezárhasd végre a projektet és csak legyetek túl rajta…”

Vagy voltál-e már úgy, hogy lelkiismeretesen elvégezted, amit kértek tőled, majd az ügyfél bumerángként dobta vissza hozzád?


Pusztán azért, mert más képet festett a céged és ezáltal a céged által nyújtott szolgáltatás is, mint amit ő végül kapott?

Ő nem gondolta volna, hogy….
Ezt nem mondta senki…
Ő azt hitte, ….
Nem értitek meg egymást….
Jah, hogy neki is van ebben melója…?

De tudod mit csinál egy igazi tűzről pattant vállalkozó? Nem ül egy pofára esés után sokáig a betonon.

Koronát megigazít és megy tovább.

Mit szólnál hozzá, ha a bárcsak-azonos-nyelvet-beszélnénk az ügyféllel gondod megoldódna?

Különösen ezekben a napokban fontos, hogy hosszú távon olyan emberekkel és tevékenységekkel vedd magad körbe, akikkel újra flow-ba kerülhetsz. Végre érezhesd, hogy van „produktuma” a tevékenységednek.
 

Ápold a mentális egészséged, a testi-lelki jólléted.
 

Hiszen, nemcsak az a fontos, hogy jó irányba tarts, de az is, hogy eközben ne jöjjön neked folyton valaki keresztbe.

Ejjh…
 

Ez bizony citromízű feladat lesz a számodra.

Mert a kommunikációd valahol Ádám-Évánál kellene jól gatyába ráznod.

Mert úgy fest, te bizony nem vagy őszinte az ügyfeleiddel.

Kikéred magadnak a feltételezést?

Nos, ha a minisztériumszagú sallangokkal és sablondumákkal jössz, akkor ne csodálkozz, ha nem látják benned a valódi énedet.

De miért is csináljuk ezt?

 

• Egyszerűen kényelmesebb, ha nem kell mélyebbre ásni, megfogalmazni a küldetésünk, márkát építeni (mert meló a javából), egyediségre törekedni….csupán csak az eddig megszokott céges steril kommunikációt folytatni.
   
• Félünk attól, hogy mit fognak rólunk mondani, gondolni az emberek. Félelmünk jeges leheletként odáig fagyaszt minket, hogy saját magunk hozunk létre egy jégburkot magunk körül. És milyen egy jeges szibériai állapot? Bénító, élettelen, mintha pingvinek jártak volna arra. Fontoskodó, szinte természetellenesen nyájas, élettelenül elegáns, Ptk.-ra emlékeztető halott kommunikáció.

Lehet ezt így is csinálni, semmi sem kötelező.

Aki szeret folyton panaszkodni a projektekre, az ügyfelekre, az egész szakmájára és a piacra; aki elbírja viselni magában az érzést, hogy lehetne klasszabb, szerethetőbb és sokkal sikeresebb vállalkozás, mint ami most jelenleg, de jó ez így neki....annak nem kell MÁSKÉNT kommunikálnia.

Akik tennének ez ellen, azoknak e korábbi cikkemet ajánlom:

 

 Létezik 7 olyan apró terület, amin elcsúszva továbbra is dagonyázhatsz a kínos és keserű szitukban, de ha figyelsz mindezekre, különb lehetsz más szolgáltatóktól.
 

És 5+1 homlokracsapós felismerést, hogy a klassz ügyfélkapcsolatokat is úgy találhasd meg, akárcsak egy jó párkapcsolatot.

Azt, hogy közéjük tartozol-e, csak te tudhatod.

De én titkon tudom, hogy igen. ;)

Tetszett a cikk? Akkor ne maradj le a többiről se.

Nincs más dolgod, mint kérni a „kreatívmorzsákat”. Találkozzunk csütörtök, a reggeli kávénál, az e-mail-fiókodban. A felkerült cikkeket küldöm neked, íziben, frissen. Ráadásul még számos hasznos ötlettel, mankóval, „jó tudni dolgokkal” leszel gazdagabb a kommunikációdat illetően. Kattints ide és alul töltsd ki a mezőket: Kérem a kreatívmorzsákat