Így vághatja gallyra énmárkádat egy válaszolatlanul hagyott levél

Megesett már veled, hogy egy „beteszem a lábam” levelet kaptál egy egyéntől?
Szeretett volna megismerni, mert szívesen együttműködne veled az üzleti életben, vagy mert tényleg neked hasznos ajánlata van (nem csupán ezzel az üres maszlaggal áltat, tényleg az, te is látod).
 

Netán még termékmintával is megdobott, de nem amolyan gagyi verzióval, hanem egy igazán minőségi ajándékkal. Amit csak neked készített. Szinte megdobott egy ingyen termékkel.

 

És te nem válaszoltál.
Na nem olyan ódákat zengő mondatokban, csupán csak annyit: köszi megkaptam, de épp most nem…nincs rá keret…gondolkodom még, ezért leszek csendben.

 

De azt tudod-e, hogy ezzel az énmárkád alatt vágod a fát?

Nem arról beszélek, amikor a kapott levél olyan unalmas, és még a tárgysor is semmitmondó, hogy tényleg se időd, se energiád ezzel foglalkozni. Valószínűleg a mail egy újabb teendő az aznapi listádon. El kell olvasni.

Első nekifutásra sem látod, hogy ebből neked mégis mi hasznod származhatna. Ráadásul a beérkező mailjeidnek a száma alsó hangon is 40 körül mozog. És folyton cseng a telefonod.

 

Vagy mert még haloványan sem ad rá utalást, hogy ez neked miért lenne jó. Rögtön magával indít. Meg azzal, hogy melyik évben alakult.

Ő tényleg elmondja, hogy miként segíthet neked. És releváns a munkáddal kapcsolatban. Megtisztelt az idejével, és az ajándék átadásával.

Valóban úgy csinálja, ahogy a nagy könyven meg van írva, hogy „berobbanjon” az elmédbe, és gondolataidba. Felkelti az érdeklődésed. Felcsigáz.

 

Mégsem válaszolsz.
Ezzel pedig az énmárkádat ütlegeled, de rendesen.

 

De egy ilyen apróság, minthogy válaszolsz-e egy levélre, hogyan befolyásolhatják az énmárkád?

 

Kérni. Megköszönni egy tanácsot a kérésnél, ajánlatkérésnél.

Válaszolni egy levélre.

Azt gondolod mindenkinek megy?

 

Pedig hány szituról hallottam már, amikor egy valóban értékes levélre van, aki néhány percen vagy órán belül válaszol, és van, aki sosem. Pedig célcsoportmeghatározás alapján ugyanaz a tarsoly.

 

Nyilván óriási szerepe van a személyiségnek is a kérdésben. És annak is, hogy milyen egyéni tényezők, szituációk játszanak szerepet. De mindegy, hogy kis vagy nagy cégről van-e szó.
 

Válaszolni egy levélre?

 

Csupán apróságok. Kommunikációs formaságok. Véled talán te is.

Ha te is így véled, akkor azok közé tartozol, akiknek nem jut eszükbe, hogy ilyen kis apróságok (kérdésre, kérése válaszolni; válasz után megköszönni) hozzátartozik az énmárkájuk építéséhez.

 

És még mindig hangsúlyozom, nem a jelentéktelen levelekről beszélünk, hanem arról, ami tényleg felkeltette az érdeklődésed, el is olvastad. Csak épp annyiban hagytad. És nem az ajánlat szürkesége miatt.

 

Persze ilyenkor jó értékesítő, a telefonhoz nyúl, és az ajánlat kiküldése után felkeres téged. Így nehezebb lesz kitérni a „köszi megkaptam” választól.

De tényleg ennyire nehéz valamire egy válasz gombot nyomni?

 

Kérsz valamit, vagy csak kapsz, azért köszönet jár.

Akkor is, ha segítséget kérsz egy kommentben egy szakértőtől csak úgy a semmiből előhozakodva (nem ügyfele vagy), vagy levélben csak úgy megkeresed.
Mivel általában nincsenek általános kérdések, így általános válaszok sem; szinte biztos, hogy a válaszadás az illetőnek sok agymunkával, háttérinfók összegyűjtésével jár.

 

Idő, energia, tehát pénz.
 

Megköszönni nem azért érdemes, mert nagy hálálkodásokat vár el tőled az illető. Vagy mert akkora nagy szaki (lehet amúgy még az). Hanem mert az idejét szánta rád, a tudását.

 

Ahelyett, hogy a saját munkáját végezte volna mondjuk egy pénzt is hozó ügyfélnek.

Ha olyasmit kérsz valakitől, amit amúgy NEM-mel is letudhat válaszként, akkor nyugodtan írd oda, hogy a nemleges válasz is megfelelő válasz a számodra.

 

„Tudsz ebben segíteni, válaszolnál rá…van rá egy perced?”
 

A válaszra sem méltatás olyan negatív képet alakít ki rólad, ami a hozzáállásoddal áll összefüggésben. Vajon a munkában, munkavégzésben, egy megrendelés során is ezt a stílust ütöd meg?

 

Egy válasz nélkül hagyott leveled alapján ezt fogom gondolni rólad

 

Nem fogom komolyan venni a „nekünk az ügyfél, vevő az első” állításaidat. Gondold végig, de őszintén: ha az szerepelne a levélben, hogy egy közel 4 milliós megrendelést szeretnék nálad leadni, és várom a válaszod, akkor is ezzel a mentalitással állnál hozzá, hogy válaszra méltasd a levelet?

 

Levél és levél között különbség van.

 

És ha első blikkre is valóban segítséget kapsz az illetőtől, még egy bónusz ajándékkal is megspékelve; még akkor is célszerű válaszolnod, ha épp nem „gondolkodhatsz ilyesmiben”, „nincs rá keret”, „épp atombomba robbant nálatok és semmi ilyesmivel nem tudsz most foglalkozni”.

 

De akkor is, ha ezt az ágazatot épp más cég viszi nálatok. Ne adj ki belső titkokat, de egy udvarias válasz és egy köszönet segíthet megőrizni az énmárkád testi épségét. Valóban igényes, hasznos, és nagy értékeket nyújtó személyes levelek esetében mindenképp.
Amit tényleg neked címeztek csak, és nem a 20 másik cégnek.
 

---

Tetszett a cikk? Akkor ne maradj le a többiről se.

Nincs más dolgod, mint kérni a „kreatívmorzsákat”. Találkozzunk csütörtök, a reggeli kávénál, az e-mail-fiókodban. A felkerült cikkeket küldöm neked, íziben, frissen. Ráadásul még számos hasznos ötlettel, mankóval, „jó tudni dolgokkal” leszel gazdagabb a kommunikációdat illetően. Kattints ide és alul töltsd ki a mezőket: Kérem a kreatívmorzsákat




„Akkor csütörtökön találkozunk, én nem felejtem el.”