Vállalkozásod búcsúlevele hozzád

 

A kalandvágy, a kreativitás és a padlógáz-szindróma olyan elemi erőként hat rám (pörgősen szép az élet), hogyha felhúznak, valami igazságtalanságot látok vagy motiválatlanságot, akkor akár atombombát robbantok.

Lesöpröm az asztalt és alkotok. Valamit.
Valami marandandót.

 

Így jött létre a vállalkozásom is.

Fruzsi lettem.
Aki rendszeresen megnevettet.
Néha meghökkent.


Esetleg néha meg is lep, de sosem unalmas témákkal dobálózik. Mindig őszinte és egyenes.
Ezért talán néha úgy érzed, túlságosan nyersen mondja meg a frankót.
 

Stílusom miatt vagy „félnek” tőlem az emberek, vagy épp vonzom őket, mint méhecskét a méz. Egyesek nem tudnak hova rakni.
Mindeközben évekig csökönyösen vallottam: „Sosem leszek vállalkozó, nekem nem kell az azzal járó macera.”

Mégis itt vagyok.
És olyan lehetőségek nyílnak meg előttem, amik alkalmazottként sosem.
 

De mi a helyzet nálad?

 

 

Csak pár percet merülj el a gondolatokban: egy pillanatra megáll a Föld forogni, és pause-állapotban egy pillanatfelvételen az látszik rólad épp, hogy...

 

 …Ohhh, mi is?
A fejtetőtől-lábujjig benne vagy a fejlődés legójátékában, vagy inkább csak egy-két legókockával a sarokban kuporogsz? 

 

Édes élet volna, ha minimális erőfeszítéseink hatására is mindenkinél csak nyílna az a buksza és mire este álomra szenderedünk, máris újabb ügyfelekkel gazdagabbak lettünk.
 

A sikerért meg kell dolgozni. Izzadni nem feltétlenül, de dolgozni igen.
Viszont mindig elámulok, amikor a vállalkozókból kialszik a tűz. A küldetés (ha egyáltalán van) padlógáz helyett köhécselő autóként dekkol az út szélén. 

 

"Peeeersze Fruzsi, te csak okostojás vagy – ha neked is ilyen nehézségeid lennének, te sem gondolnád másképp…!"

 

Oké, senki sem verhetetlen vagy golyóálló.

 

 

De tudod mi az aktivitás hiánya egy vállalkozásban?

 

Talán az inaktivitás? NEM!

A felvállalt lustaság? NEM!

A tűz hiánya? NEM!

 

Mindezen állapotok ugyan problémásak, azonban mindegyik érzelmekkel teli lét, amolyan „hideg státusz”. Igazi beintés hangulatban kivitelezett "jégcsapkirály állapot". (Legalább tudod hányadán állsz önmagaddal.)

Az aktivitás ellentéte a közöny!

 

A közöny, a langyosság (se hideg, se meleg), amiben szépen lassan elmaradnak az ötletek megvalósítása, a továbbképzéseken való részvétel, a közösség építése. DE azért elbogarászol minden nap valamivel, a látszat megvan: dolgozol a vállalkozásod fejlődésén.

Vagy mégsem?

 

Te csak üzemelsz, azonban nem élsz.
Mondom éééééélsz.
És mi ebben a veszélyes?

 

 

Az, hogy a langyosság észrevétlenül kúszik át a frontvonalon, és te már csak akkor eszmélsz fel, amikor a célkeresztben vagy. De akkor már késő.
Valójában nem a körülményeiden múlik a vállalkozásod állapota, hanem saját magadon.
 

De félsz.
Elhiszem. Én is félek.

Mégis minden nap törekszem, hogy olyan magabiztosan lépjek ki, mint csótány a bezárt elmegyógyintézetben.

 

A hőst és a gyávát nem az különbözteti meg, hogy a hős nem fél. Hanem az, hogy a hős a félelme ellenére is megvalósítja azt, amit a gyáva sosem tesz meg.

 

Pedig elásni nem fognak, a fogaid a helyükön maradnak, ha kimersz lépni a komfortzónádból. Ha dolgozol a saját márkádon.

Az életben vagy csinálunk valamit, vagy nem. Köztes állapot nincs.
Különben hamarosan a vállalkozásod fog egy búcsúlevelet hagyni az inboxodban egy madárcsicsergős hétfő reggelen a könyvelőd e-mail-címéről küldve.

 

 

Mail tárgya: Elhanyagolt "vállalkozás" hozzá illő Főnököt keres
 

HIVATALOS FELMONDÓLEVÉL

 

Hello Főnök,

Az van, hogy felmondok. Vetted Houston?
Nem, nem szórakozok. Tényleg.


Tudom, hogy most sápadt arccal kortyolod a kávéd, de szúrós tekinteted is annyit ér el nálam, mint éhes farkassal szemben az integetés. Hidd el: ez engem is legalább ennyire meglepett. Tudhatod: nem vagyok az az antilojális típus (kezdetben nagy volt a szerelem), de a langyosságod úgy vágott mellbe, mint romlott majonéz utáni nyári szalmonella.
 

Csodálatos ……… év van mögöttünk. "Megjártunk már jó pár harcmezőt és nemcsak túléltük azt."Ohh, amikor még az adószámod kiskorú volt. De látod: és mégis.
 

Mielőtt felnivel esnél nekem, hadd mondjam el, miért is mondok fel:

 

A/. Veled ellentétben én a munkát nem csupán "munkának tekintem", hanem hivatásnak. És küldetésnek. Így olyan embereket keresek magam köré, akik hasonlóan gondolkodnak. Te már nem vagy köztük.
 

B/ „Tudomisénmilyendejó” ötleteidet rég fiókba zártad.

C/ Nálad tűz nincs.

D/ Nálad jégverem sincs.

E/ Langyosság, na az viszont van.

F/ Humoros beszólások, életkedv, másokra is ragadó motiváltság - már régen kiveszett belőled.

G/ Eddig nálunk elvált a haszontalan a hasznostól, az átlagos az egyeditől és az unalmas az izgalmastól. Ennek is hűlt helye.

H/ A cash-flow? Na azt látva a könyvelőd álla is leesik az asztal alatt.

 

Inkább zárjuk le a „bizniszt” gyorsan és csendben.
Viszlát és kösz a halakat:

 

……………………………………

 Ex-vállalkozásod

 

 

Ha most megállna egy pillanatra a filmforgatás, mi lenne az a pillanatkép, amit a saját vállalkozásod az orrod alá dörgölne?

 

Egyesekben kialszik a tűz, másokból kicsattan az életöröm.

Aha. …de azt, hogy is kell?!

Az operatív feladatokat kiszervezed, a stratégiai feladatokat megtartod.
Nem azokkal a feladatokkal foglalkozol, amit alkalmazottként is utáltál (végre főni lettél, te szabod a határokat), hanem azokban mélyülsz el, amiben jó vagy. Ami feldob, ami előre visz és újat teremt.
 

Tudatosítod önmagadban a küldetésed.
Ha szereted, amit csinálsz, akkor keményebben tudsz dolgozni érte. És kitartóbb tudsz lenni. Ha valamit viszont nem szeretsz igazán, az ki fog jönni, mint szög a zsákból.

Sosem fogsz igazán nagy sikereket elérni, nem fogod jól érezni magad benne.

 

 

Bocs, hogy meg kell kérdezzem: Mikor tettél konkrét lépéseket a márkád építése érdekében?

 

Jómagamat is fejbekólintottam, és „Jóóó reggelt Vietnám” féle Robin Williams kiáltással eszméltem fel: tavasz van.

A tavasz a tréningek időszaka. Nálam.
Idén a BrandBirds márkaépítő workshopján vettem részt, mert új tapasztalatok, tudás, inspirációk és lényegi kérdések tisztázása nélkül a munka nagyon könnyen monoton lesz.
 

A monotonitás pedig kinyírja a flow-élményt, a motivációt. És Robot Droid 2.0 maradsz, aki ugyanazt-ugyanúgy csinálja.

BAMM! Durva, mi?
Jah, szerintem is.

Csak gyorsan le akartam rántani a "ragtapaszt”.

 

 

Mit tanultam ebből a gyakorlatorientált napból a BrandBirds Workshopon, és mit osztok meg veled most titkon?

 

Nem vagy tökéletes. Szolgáltatóként és szakiként sem.
A jó pap holtig tanul. De a tudásod jelenlegi fázisában is gyógyír vagy az ügyfeleidnek.
 

Többet tudsz az ügyfelednél. Ezért kár a tökéletes állapotra várni, mert olyan nincs. (Akkor sosem fogsz semmit csinálni.)

A branded lélekkel rendelkezik.
Értékeket képvisel. És a szív, a lélek és a hiteles kommunikáció elhagyhatatlan kellék belőle.

Ennek bemutatása és képviselete nem viszont nem könnyű.
Együtt jár azzal, hogy határokat húzol meg a vállalkozásod működésében, és hogy megtanulsz dolgokra NEM-et is mondani.
Téma, témát követett a workshopon.
 

Diák, jegyzetfüzetek, kattogó laptopok és márkádat kiveséző BrandTervező-füzet…

 

Vidám és inspiráló percek mellett a házi feladatokat már a helyszínen igyekeztünk gyakorlatba ültetni, és egymás márkáját tekintve is ötleteket adni. A klassz légkörtől megtáltosodott az önbizalmunk, egyre többen csatlakoztunk a konstruktív közös agyalásba.
 

Ketten lettünk, hárman, öten, tízen.
A rengeteg feladat mellékhatása az volt, hogy Mészáros Robi megizzasztott minket.

Az esetről digitális emléket is készítettünk, íme:  
 

Mészáros Robi: Igazán #brandes csapatunk volt a mai teltházas workshopon. Köszi lányok-fiúk, nekem nagy élmény volt.

 

 

Volt, aki már a workshop másnapján annyira dolgozott... hogy kifüstölt a gépe.

Csak annyi történt, hogy egyszerűen írta tovább azt, ami a workshopnap után kikívánkozott belőle.

Mert csak jön... és jön .... és semmi nem tudja megállítani.
Még holmi “ kék halál” sem. Ez az ütős workshophatás.

 

Igazi brandes társaság gyűlt össze. Klassz márkák "diplomáciai képviselőivel": a megálmodóival.

 

 

A BrandBirds workshop egyik adhoc feladata épp az volt, hogy ott és akkor kérdezzek rá néhány ügyfelemnél arra, hogy....

 

• Szerintük miben vagyok más szolgáltató, mint a piacon lévő többi?
• Mit szeretnek bennem?
• És mivel adhatnék több törődést?

 

Üzenet az éterbe kiment, válaszok is érkeztek hamarosan.
 

Köztük Bártfai Balázs, a Tartalommarketing a gyakorlatban c. könyv szerzője mondta rólam e kedves sorokat, ezek után tuti kap valami plusz törődést az állandó együttműködésünk mellett.

 

 

Bártfai Balázs:

 

Fruzsina miben jobb, mint a többi szolgáltató? Abban jobb, hogy önállóan dolgozik. Ez elképesztően ritka.

Nem kell nyaggatni, hogy adja le a munkákat, ami még ritkább. És iszonyatosan jó szövegeket ír nekünk, ami gyakorlatilag eddig nem valósult meg sehol. Márpedig a piacon lévő legtöbb szövegíróval dolgoztam már, azt gondolom.

 

Ezért szeretek vele dolgozni.

• Tetszik a lazasága.
• Tetszik, hogy kezdeményező.
• Tetszik, hogy rugalmas és lelkiismeretes.

Szereti, amit csinál és könnyen beletanul dolgokba. Hogyan adhatna több törődést? Hiányolom, hogy nem csinál nekem süteményeket. Rengeteg kedvenc süteményem van, amit igazán megsüthetne.
 

Nem hiszem, hogy több törődést kellene adnia; nem biztos, hogy neki ez a kulcsfontosságú a vállalkozásában, így is le van terhelve.És ha már rákérdezett: úgyis meg akartam már kérdezni, másik blogomra nem vállalna-e szövegírást?

Szóval, Fruzsi, ha úgyis többet akarsz adni, akkor elvállalod.

 

 

Mit csináltunk még a workshopon?

A közös ebéd, több kiló banánmajszolás mellett nem lettünk volna elég brandesek, ha nem kóstoljuk meg az egyik résztvevő márka, a Sajtmágus kézműves sajtjait.

 

Kipróbáltuk. Finom volt.
Egészséges. Ettünk. Boldogan.
Ajánljuk másnak is.

Márkájáról évek múlva is hallani fogunk.
Mától mindenki a Sajtmágus sajtverzumának rajongója.

 

A felettébb brandes nap közepén azt láthatod, hogy én matematikai számításokat végzek magamban arról, hogy vajon hány füzetet kellene (mert füzet nélkül soha) megtölteni a következő hónapok terveivel.
 

Áll néma csend; légy szárnya bent, se künn...itt vagyok, tettre készen.
Úgy jössz el egy ilyen workshopról, hogy a héroszi küzdelmedben te sem vagy egyedül.
A magabiztosság élő szobraként várom én is a kihívásokat.

 

Fruzsi-féle alapszabály no. 253: Azok, akik ki mernek lépni a majdazténtudom és mindenkiígycsinálja komfortzónából, lenyűgöző eredményeket érnek el. Az izgalmas és meghatározó, egyedi részletek megadják azt, amit szeretnél elérni a márkáddal. Ne félj használni őket.

 

Éppen ezért mit szeretek én a saját ügyfeleimben? - nem árt tudatosítani

• Azt, hogy vérbeli profik, akik mindenre elszántak.
• Imádják a munkájukat, ez a hivatásuk, álmuk, küldetésük.
• Nem kényszervállalkozók.
• Nyitottak a tanácsokra és kifogásellenesek.
• Van humorérzékük (nálam piros pont).
• Vállalják önmagukat, márkájukat.
• Kiállnak amellett, amiben hisznek: „lázadók”.

 

Igazi márkaépítők.

 

Ezért te se kövesd el a hibát: mert sokan úgy tartják fenn a vállalkozásukban a "harmóniát", "no parát" és a "nyugalmat", hogy így állnak hozzá a dolgokhoz:

 

• A megrendelők igényeit teljesítem, amennyire csak tudom, minden áron!
• Mindig adok árengedményt, ha nekik ez fontos!
• Segítek, bármiben: a meló az meló. Kicsi, nagy, bármilyen. Örülni kell neki.
• A vásárlónak mindig igaza van.

 

Ezzel a „karitatív szolgálat szemléletével”, szerető hozzáállással azonban olyan bilincseket vesznek magukra a vállalkozók, amiknek kulcsát saját maguk nyelik le.

Alkalmazkodni és megfelelni próbálnak úgy, hogy közben önmagukat vesztik el.

Ha te nem tartozol közéjük, akkor gratulálok. Ritka kivétel vagy.
Mert ezen a gyerekbetegségen szinte az összes vállalkozó átesik.


Azonban tudtad, hogy mindezt valójában nem az ügyfeleikért teszik, hanem valami másért? Más okból?  Szóval, ha ráuntál a durcizás-izgalom-panaszkodás Bermuda-háromszögére, akkor foglalkozhatsz kicsit a „túlzottan megalkudott területeiddel” is: például az áraiddal.

 

Olvass a vállalkozói betegségről bővebben e cikkemben!

 

 

Ha te is vállalkozó vagy…mondom VÁLLALKOZÓ. Érted?

Akitől, ha megkérdik, szereti-e a kávét...azt feleli: csak akkor, ha intravénásan kapja. Aki már a januári motivációval úgy érzi magát, mint egy felhergelt CIA-ügynök, aki világot ment és estére azt se tudja, hogy orral előre vagy háttal van épp. És akinek valahogy mindenhez értenie kell...
 

Talán te is így érzed: egyedül vagy. Pedig nem.
Forogj olyan közösségekben, ahol brandes támogatást kapsz egyszemélyes vállalkozásod napi küzdelmeiben, élményeiben és sikereiben is. Ilyen hely a BrandBirds Club is. Velem biztos találkozni fogsz.


Az utóirat!
Fotók: saját, BrandBirds és résztvevőktől érkezett fotók. A képek felhasználása a résztvevők jóvoltából valósult meg.
Folyton kételkedőknek: a cikk határozottan nem fizetett hirdetés. Még csak nem is hirdetés. Nem direkt sales, hanem a cikkem részét képező őszinte élménybeszámoló. Saját döntésből, saját élményekből. Igen, ilyen is van. Kösz, hogy jófej vagy és gyanakvás helyett inkább megérted.

 

---

Tetszett a cikk? Akkor ne maradj le a többiről se.

Nincs más dolgod, mint kérni a „kreatívmorzsákat”. Találkozzunk csütörtök, a reggeli kávénál, az e-mail-fiókodban. A felkerült cikkeket küldöm neked, íziben, frissen. Ráadásul még számos hasznos ötlettel, mankóval, „jó tudni dolgokkal” leszel gazdagabb a kommunikációdat illetően. Kattints ide és alul töltsd ki a mezőket: Kérem a kreatívmorzsákat