Mire vagy kíváncsi?
Én „nem szöveget írok”, hanem kapcsolatokat teremtek.

A „túl egyedi” levél egy munkaadóhoz, amit nem akartam elküldeni - de aztán egy üzleti ebéd lett a vége

Szövegíróként egy teljesen egyedi pályázattal indultam egy pozitív visszacsatolásért. A levél megírva. De a kattintáson még agyalok.Hiszen a Gerilla Önéletrajz Műhely megálmodója és vezetője, az okleveles önéletrajz-szakértő Baráth András a címzett.A levél végül elmegy egyedi kommunikációval. 1 órán belül jön egy meglepő válasz.
 



(A sztori tanulsága vállalkozóként is hasznos lehet neked; különösen, ha dilemmázol, vajon emberi legyél inkább vagy a „sablonos tipikus cég”.)

Könnyed stílus. Nos, ez az, amitől sok vállalkozó még mindig fázik. Mert ugye nem on brand. Nem tartják komolynak a márkájukhoz. (Figyeled, ugye, „tartják”. Senki nem mondta, hogy nem az, csupán ők tartják annak.)
 

Habár a cégek kommunikációja a célcsoportot tekintve is különböző lehet (más egy banké, és más egy személyi edzőé), vannak olyan közös pontok, amik mindenkinél adottak: ne légy sablonos. Akkor se, ha kevésbé laza stílusban közelítesz a témához.

A kérdés azonban még mindig eldöntendő a részedről: kommunikálni szeretnél vagy megnyugodni, hogy tetszel magadnak?

 

Itt a válasz a kérdésedre: Emberi legyél vagy sablonos „tipikus cég”…

 

Jól megírt levél. Percekig agyalás, hogy lenyomd-e az elküldés gombot.
 

Rajtam kívülálló okok miatt szövegíróként állást keresve (még a vállalkozás gondolata csupán csírájában) miért is küldenék el egy hivatalosan meg nem hirdetett pozícióra bármit is? Ráadásul az ország elismert önéletrajz- szakértőjének.

Mutatom a cikkben a levelet, amire Baráth András 1 órán belül válaszolt. Vállalkozóként is hasznos lesz neked. Miért is?

 

Egy állásra, munkakörre való jelentkezés első blikkre korántsem tűnik a marketingszövegek csoportjának. És biztos, hogy vállalkozóként eszedbe sem jutna, hogy párhuzamokat keress egy-egy állás megpályázása között és a célcsoportod érdeklődésének felkeltése, meggyőzése közt. Pedig több is van, mint gondolnád.
 

Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e a történetemet e cikkben.
Azonban olyan hétköznapi sztori, ami igenis bizonyítja, érdemes felhagyni a megszokott sablonokkal.


(A cikk természetesen nem tartalmaz olyan részleteket, ami személyes a másik fél szempontjából. Csupán a levél logikáját elemzem. Talán azt gondolod, hogy biztosan összehoztam egy sztorit, amit most leírok. De gondold végig: állítanék én olyat nyilvánosság előtt, ami a valóságnak nem felelne meg? Ezzel a hitelemet veszíteném el. Ráadásul a másik fél is számon kérhetne, hogy meg nem történt szituációt vázolok fel.)

 

Hogy néz ki egy (rossz) állást megpályázó levél?

Jellemzően egy átlagos levél az alábbi formátumot követi:
 

  • Tisztelt Hölgyem, Uram. Ezúton szeretnék jelentkezni….
  • Csatoltam önéletrajzomat. Amennyiben úgy érzi, hogy érdemes lenne a jövőben…
  • Az x állásportálon olvastam a lehetőségről…
     

Az álláskeresők gyakorta használnak ezekre a megkeresésekre sablonokat. Logikus ötletnek tűnik. Mégis haszontalan.
Hiszen már az első hasznos eszközt parlagon hagyja: a figyelemfelkeltést. Az első néhány másodperc szabályát. Ráadásul meg nem hirdetett állások esetében keményen meg kell küzdened azért is, hogy egyáltalán megnyissák a leveledet.

 

Meg nem hirdetett állás?
Bizony. A KSH adatai szerint az álláshirdetéseken keresztül a munkáltatók mindösszesen 18 %-a tölti be az üres helyeket. A direkt megkereséseké jóval nagyobb.

 

Tényleg azt akarom, hogy küldözgess személyes hangvételű, egyedi leveleket?

Igen, pontosan erre kérlek. Ha állást keresel mindenképp.
Azonban mivel én vállalkozóknak szeretnék segíteni a kommunikációban, ebből a szemszögből elemzem neked a levelet.

 

Tudtad, hogy figyelem nélkül még a reklámod sem létezik?

Teljesen mindegy, hogy milyen reklámot dobsz össze. Ha a célcsoportod nem olvassa el, akkor lényegtelen.

Lényegtelen a szép a dizájn. A termék minősége. A lehetőségben rejlő potenciál.
Vagy milyen jó a szövegezés.
A cím, főcím az elsődleges állomás.
 

Meggyőzd az olvasódat arról, hogy olvassa el a legelső mondatot.
 

Íme, a levél, amire Baráth András 1 órán belül válaszolt nekem

Gyors infó a címzettről:

Baráth András, a Gerilla Önéletrajz Műhely megálmodója és vezetője; okleveles önéletrajz-szakértő és elhelyezkedési tanácsadó.

2009-ben hozta létre a Gerilla Önéletrajz Műhelyt azzal a céllal, hogy segítsen elhelyezkedni az álláskeresőknek az általa kidolgozott, bizonyítottan működő Gerilla módszerek segítségével tantermi képzések, személyes tanácsadások és távoktatás keretében.


Akkreditált Professzionális Önéletrajzíró képesítéssel rendelkezik, így ezzel az első és egyetlen minősített önéletrajz-szakértő Magyarországon. András tartja a személyes konzultációkat és a tréningek nagy részét. Mindemellett másik üzletága az Allen Carr, Könnyen Leszokni a Dohányzásról Központ.

 

Mail tárgya: Kreatív szövegíró és "kreatívos" hozzá illő Főnököt keres

 

Kedves András,
 

Tudok rólad valamit.

Azt, hogy a munkádat nem csupán "munkának tekinted", hanem hivatásnak. És küldetésnek.
Így vélhetően olyan embereket keresel magad köré, akik hasonlóan gondolkodnak.


És tudok még valamit: azt, hogy a közeljövőben meghirdettek majd egy állást a marketing vonalán. Habár az állás betöltésének feltételei még nem konkretizáltak, és lehetséges, hogy egészen más az elképzelésetek; engedd meg, hogy bemutatkozzam.

 

Nyári Fruzsina vagyok, szövegíró, "kreatívos" és a marketing világának több szeletébe is belekóstolt, vállalkozásokat segítő "szolgáltatás-fordítója". A magyar hang egy cég idegen nyelvű filmjén, amit "nem ért a célcsoport." Én hétköznapi nyelven adom át a legfőbb előnyöket.
 

A munkákat a megrendelőnek készítem, de nem neki szólnak, hanem a célpiacának.  Abban segítek, hogy valódi tartalmakat adjon el jó csatornán, jó időben a megfelelő embereknek, és érjen el vele üzleti célokat. Munkám marketingkommunikációs előnyt és pluszbevételt jelent.

 

Hiszem azt is, hogy egy állásra való jelentkezéskor egy egyén ugyanazt teszi, mint mások saját szolgáltatásuk/termékük képviseletével a Neten: megpróbál eladni. Minden munkára jelentkező "saját magát (énmárka) adja el" az önéletrajzban egy állásinterjúra.

 

Munkám a hivatásom és a "hobbim" is. Aki nem kényszervállalkozó, az tudja, hogy a hatékony munkavégzés szempontjából ez nem másodlagos.


Mit adhatok én?

A "messziről jött ember azt mond, amit akar."
Én nem árulok zsákbamacskát; tudd meg, hogy miért lehetek én a te embered.
Csatolva az önéletrajzban. Minden, ami benne van.


És még?

Humoros beszólások, életkedv, másokra is ragadó motiváltság. Nem vagyok "vándormadár".


Láttam marketingcéget belülről, ügyfelet kívülről.

Hiszem, hogy nem az számít, hogy ki kit ismer, vagy mekkora neve van. Hanem legfőképpen az, hogy mit tesz le az asztalra.
Motiváltságomat úgy szoktam jellemezni, hogy "megjártam már jó pár harcmezőt és nem csak túléltem azt."

 
*Kérésre referenciaanyagokat is küldök. (Spoiler: az önéletrajzban is van)


Milyen főnökre vágyom?
Aki legalább akkora lelkesedéssel rendelkezik, mint én (hidd el, az nem kevés).

 

Aki értékeli az önálló munkavégzést és a jó ötleteket.

Aki egyet ért azzal, hogy az igazán igényes munkát azok a tehetséges, együtt gondolkodó kreatív csapatok fogják végezni a jövőben, akik nem elégednek meg a középszerűséggel.

E munkákban pedig elválik a haszontalan a hasznostól, az átlagos az egyeditől és az unalmas az izgalmastól. Ezért olyan munkatársakra vágyik, akik ez utóbbiban hisznek.


Előny:

Budapesti, vagy távmunka-lehetőséget nyújt.
És néha egy-egy vállveregetést: "Ez szép volt Fruzsi".


 


Vajon én vagyok a te embered?

Ha kihagyod az interjút velem, sosem tudod meg.

Köszönöm megtisztelő válaszodat.

 

 

Hogyan is kezdtem neki az egész megkeresési ügynek? Nyomoztam.

Egy igen fontos információ ütötte meg a fülemet, amit a több ezer feliratozónak is kiküldésre került, én voltam köztük az egyik.

Tisztában voltam az igényekkel (a pozíció tervben van). És azzal is, hogy még nincs meghirdetve az állás.
Rögtön az elején megindokoltam a kontaktust (hogy miért írtam) és felépítettem az anyagom értékét (hogy ne kerüljön spambe, hanem valóban olvassa el ott és akkor).

 

És ami a legfontosabb: tisztában voltam a címzett stílusával, értékeivel, céljaival.
Perszonalizált mail volt.

Igen pontosan, ez azt jelenti, hogy másnak nem küldtem volna pontosan ugyanezt.
Ezekkel kifejezésekkel, logikával, stílussal.


A levélben ráadásul a kizárás taktikáját is alkalmaztam (bitang egyszerűen: ha nem ért egyet azzal, hogy milyen főnökre vágyom és vajon ő ilyen személy, akkor nem fog késztetést érezni arra, hogy válaszoljon nekem).
 

A végén a szövegírók kedvenc lezárásával: a cta-val zártam. (Call to action)
Méghozzá azt is kíváncsiságra hajazva.
 

Vajon én vagyok a te embered?

 

Ha kihagyod az interjút velem, sosem tudod meg.

Természetesen az önéletrajzom is egyedi volt, a kommunikációt is tekintve.

 

A válasz pozitív volt, amire még egy órát sem kellett várnom. És óriási megtiszteltetés volt a számomra, hogy egy üzleti ebéd mellett beszélgethettem a munkámról egy számomra szakmailag is elismert emberrel.

 

Akinek pályázatomra, és önéletrajzomra adott pozitív véleménye talán a legnagyobb elismerés, amit kaphattam munkaadótól.
Habár az életem úgy hozta, hogy végül a vállalkozás mellett döntöttem, a pályázat benyújtása számomra komoly céllal született meg.

 

És miért olvastad el kíváncsiságból ezt a cikket?

A „lezáratlan ügyek” pszichológiája miatt.

Ugye téged is idegesített, hogy nem tudtad a bevezetőből, hogy pontosan mi lett az elküldött levél sorsa. És hogyan alakult a történet?

A feszültség így fennmaradt benned. A feszkó miatt csak olvastat és olvastad a sztorit, hogy megtudhasd mi is lett a vége. Hogyan jutottunk el A-ból B-be.

Bocsi, egyszerű szövegírói trükk volt.
 

A Zeigarnik hatás: a Zeigarnik hatást kifejti, hogy az emberek jobban emlékeznek befejezetlen vagy megszakított feladatokra, mint a befejezett, elvégzett feladatokra. (Wikipédia)

 

Mindenki a lezárásért olvas el egy ilyen sztorit. (Igen, ez még mindig igaz sztori.)
A kíváncsiság miatt olvasod tovább.

 

Mi a tanulság a sztoriból vállalkozóként a számodra?

Mielőtt rávágnád a választ, gondold végig a következőt. Ha ugyanannak a címzettnek küldenél két e-mailt, az egyiket megszokott sablonokkal, a másikat egyedi módszerrel (lsd. példámat), akkor…
 

Mi a különbség két e-mail közt, amit egy munkaadónak címzel? Semmi.
Mi a különbség a két címzettben? Semmi. Hiszen ugyanannak megy a levél.
Mi a különbség a kivitelezésben? Semmi. Megírod és rákattintasz az elküldés gombra.
Mi a különbség a két e-mail kinézetében? Semmi. Ugyanaz a mail-rendszer, fehér háttér, rajta szavakkal és mondatokkal.

 

Mégis az egyik levél a szokásos érdektelenséget váltja ki, és beolvaszt a tömegbe. A másik viszont felvont szemöldököt vált ki az olvasódban. És felkelti az érdeklődést.
Annyira, hogy rövid időn belül pozitív választ kapsz rá.
 

Az egyetlen különbség a szavakban, azok jelentőségében, a kommunikációban van.
Az írott kommunikáció nem szavak egymás mellé írt káosza.

A szavak hatnak ránk. És tetszik, vagy nem tetszik, irányítanak.
Ha etikusan használod, akkor nincs is ezzel gond.
 

De vajon te milyen hatással vagy a célcsoportodra?

 


Tetszett a cikk? Akkor ne maradj le a többiről se.

Nincs más dolgod, mint kérni a „kreatívmorzsákat”. Találkozzunk csütörtök, a reggeli kávénál, az e-mail-fiókodban. A felkerült cikkeket küldöm neked, íziben, frissen. Ráadásul még számos hasznos ötlettel, mankóval, „jó tudni dolgokkal” leszel gazdagabb a kommunikációdat illetően. Kattints ide és alul töltsd ki a mezőket: Kérem a kreatívmorzsákat



„Akkor csütörtökön találkozunk, én nem felejtem el.”
 

Vissza