RIDIKÜL — Duna TV — adásON és konklúziók a köbön

 

Se háttérzene, se közeli kép, se effektek, se semmi.
 

De azért képzeld el a következő jelenetet színesben, 4K-ban:
 

Épp ráncolom a homlokom és keresem a lapát nyelét.

Valamelyik nap csörgött a telefonom és kihegyezett figyelemmel hallgattam a vonal túlvégén az illetőt.
 

Hmm.

Műsorra hívtak.
 

Ha ezen a ponton "passzív kerülőutakra" éhezel, akkor ez ma nem a te napod, ebben a cikkben nem találsz ilyet.

 

A márkaépítés kőkemény munka, amit nem lehet, de nem is érdemes kispórolni a folyamatból.  Senki nem úgy kezdi, hogy lehetősége nyílik egy tv-adásra.

 

Velem ez utóbbi pár hete megtörtént.

 

“Na neem!”
 

“De!!!”
 

Nem!!!!”
 

“De!!!”

 

 

Mielőtt csettintésre rávágnád….

 

• Nem, nem azért, mert biztos "csókos" vagyok.
   
• Nem, nem azért, mert biztos benyomtak, beajánlottak.
   
• Nem, nem azért, mert én nyomultam, mint egy Duracell-nyuszi.
   
• Nem, nem azért, mert nekem csak szerencsém volt.

 

Az igényes tartalomgyártók szerintem eleve nem is így dolgoznak. Az értékadás küldetésében értelme sincs. Az ő nevükben is kikérem magamnak, bocsi.

Általában a személyes márka építése nem hoz azonnali „fényes imázst”, tehát minél később kezdesz el vele foglalkozni, annál később érik be a gyümölcse.
 

Szóval tv-be mentem.
 

Az adást itt tudod megtekinteni az adás napjától számítva egy darabig: Duna tv, Ridikül – adásON

(FIGYELEM! Nem YouTube videó, nem örök életű link.)

 

 

 

 

Ridikül, Duna tv — az adás témája

 

Furcsa és szokatlan szakmának tartják egyesek az enyémet (is), erről és munkáinkról beszélgettünk három beszélgetőtársammal és Dióssy Klári műsorvezetővel a Ridikül c. műsorban (Duna TV), 2023. 09.13-án 15:59-től.
 

„Érdekes a munkám címmel”.
 

Kifejezetten a könyvírás témájának aspektusa lett beemelve a munkámból.

De beszélgettünk a kommunikációról, az utamról, a feladatokról, hétköznapokról. Tele van olyan szakmai bonbonokkal is, amiket jóízűen fogyaszthatsz.
 

És persze szóba került az AI is.

 

 

 

Ha a napodnál még a Hold felszíne is színesebb, akkor tarts a következő 50 percben egy etikus hackerrel (Cseh Patrik), egy űrjogásszal (Dr. Darvas Tamás), egy összeomlás-kutatóval (Stumpf-Biró Balázs) és egy szellemíróval (velem), amiben olyan hivatásokról kaphatsz betekintést, amelyekről sokan keveset hallanak, ám annál színesebbek és izgalmasabbak.
 

Médiaklikk oldalán visszanézheted (egy darabig), de csak miután átfutottad a cikket. Oké?

Beszélgetőtársaim voltak:

 

 

•     Cseh Patrik

 

Etikus hacker (ez utóbbi nem egy szitokszó, ő nem a rosszfiú). Tudni kell róla, hogy a  HACKTIFY márka egyik megálmodója. Több mint 10 éves szakmai háttérrel rendelkezik az IT biztonsági területen (Magyar Honvédség, pénzügyi szektor, kiberbiztonsági tanácsadó cégek, multinacionális pénzügyi vállalat, NATO-nál információbiztonság).

Ezt egyébként egy guglizással te magad is megtudhatod róla. Többek között megbízásra tör fel rendszereket, hogy megtalálja a páncélon a réseket. A műsorban számos hasznos információt oszt meg az adataink és az online tér kapcsán.

 

 

•     Stumpf-Biró Balázs

 

Összeomlás-kutató, az éghajlatváltozás hatásait azonosító és az alkalmazkodás folyamatát támogató Cassandra Programot fejlesztő Cassee Klímaadaptációs Tanácsadó Zrt. társalapítója. A világ folyamatai ma különböző jövőképeket valószínűsítenek a számunkra.

Aki képes ma mélyebb szinten szembenézni a valósággal, az rendszerszinten szemlélheti a vészjósló folyamatokat a világban. Azaz készen áll a nagy összefüggések megértéséhez, valamint az alkalmazkodó életszemlélet (és életforma) kialakításához. DE mivel is foglalkozik Balázs a gyakorlatban?

 

•     Dr. Darvas Tamás

Ügyvéd, űrjogász, a nemzetközi jog legfiatalabb ágának egyik szakértője. Az ügyvéd és űrjogász szakma az életében szorosan összefügg. De mivel foglalkozik egy űrjogász? Nemzetközi szinten hogyan lehet szabályozni az űrjogot? Hol áll a világ az űrversenyben? Kevesen tudják, de Magyarországon is számos cég érintőlegesen tevékenykedik az űripar szektorában.

 

 

Konklúziók: először a szarkupac, utána a dicsőségfal

 

De kezdjük mégis csak azzal, hogy a műsorrészvétel egy önbizalom-erősítő megállóhely volt, sokoldalú élménnyel és tapasztalattal. Ezért mindenképp hálás vagyok a lehetőségért, a beszélgetőtársaimért és a műsorvezetőért Dióssy Kláriért (Duna tv, Ridikül c. műsor).
 

A közel egy órás beszélgetés kicsit el is kalibrálta az időérzékemet, akár estig foroghatott volna a kamera.
 

E sorok mögül is köszönöm a műsorszerkesztőnek, a gyártásvezetőnek (őt kifejezetten a szívembe zártam), a sminkeseknek, a stylistoknak és a hangyabolyként nyüzsgő stábnak a ráhangolódást.
 

DE számos konklúziót levonhatok ebből a lehetőségből.

 

Radioaktív leszel

Mások nem fognak örülni a sikereidnek (de lesz sok-sok kivétel, becsüld meg őket).

Ha visszaigazolásokra vágysz, tuti, hogy el leszel veszve. Ezt nem én mondom, hanem a pszichológusok.
 

Én sem vágyok visszaigazolásra, már elég régóta.

Nem azért, mert savanyú citrom lettem az évek alatt, hanem azért, mert egyre inkább értem és megértem az embereket.
 

Számos oka van annak, hogy nem fognak támogatni téged mások: az egyik a versenyszellem.
 

Kulturálisan is érdekes folyamatok zajlanak le az emberekben a versenyszellem hatására. Ha eredményes vagy, akkor mások szemében veszélyessé válsz (mindegy, hogy miben). Az egymás közti rivalizálások oka az a jelenség, amit úgy fogalmazhatnék meg: „ha a másik kiemelkedik, az az én esélyeimet rontja”.
 

Ha őt nevezik ki, akkor nem engem.

Ha őt viszik el randira, akkor nem engem.
 

(Amúgy is kevés és gyér a felhozatal.)

 

 

Az élet nagy sikereiben nem lesznek támogatóid

 

Vagy kevesen. Ők lesznek a mag körülötted, őket becsüld meg. A szemléletetek ugyanis közös.

Mert a többiek a fölékerekedéstől tartva gyakran bizony vissza fognak húzni.
 

Ha valamiben ilyenebb vagy olyanabb vagy náluk, az egyértelműen csak a szerencse műve. Vagy csalás eredménye. Ha egyik formába sem illik bele a figura, akkor előveszik a nagyítót, hogy megtalálják a gyenge pontjaidat, a mi másban is maradsz alul hozzájuk képest.
 

(Elkezdenek hitelteleníteni. A tagadás és hiteltelenítés amúgy a kognitív disszonancia egyik tipikus menekülőútja.)
 

Miért viselkednek így?

Mert még te is mindig abból indulsz ki (légy őszinte), hogy mi a relatív pozíciód.
 

Általában azokkal az emberekkel szeretünk igazán jóízűen együtt lenni, akik mellérendelt vagy alárendelt pozícióban vannak hozzánk képest. Ha felettünk állnak sikerben, eredményben, boldogságban, elért célokban (főleg, ha az kívülről nagyon csicsásnak tűnik); akkor máris arra emlékeztetnek bennünket, amink nekünk nincs (vagy még nincs) meg.
 

Az ilyen helyzetekben a fő kérdés az volna leginkább saját magunkhoz, hogy mire fókuszálunk az életünket és szakmai utunkat tekintve? A hiányra vagy a többletre?
 

Almási Kitti az irigységről szóló könyvéhez végzett kutatómunkáiban különböző kultúrák népmeséit tanulmányozta, amelyben mindegyikben megjelenik egyfajta jótündér és felajánl két lehetőséget adott esetben pl. egy gazdának:

 

1. Neked adok 1 tehenet, de a szomszédnak adok 2-t.
    
2. Tőled elveszek 1 tehenet, de a szomszédtól 2-t. 

 

A népmesékben (is) szinte kivétel nélkül az utóbbit választják az egyének, hiszen ez esetben a másikhoz viszonyítva még így is relatíve nyertes pozícióban maradhatnak.

Még akkor is, ha őket is éri veszteség.
 

Gondolj bele, ha csak téged bocsájtanak el egy részlegről, csalódott leszel. Ha kiderül, hogy repülnek a többiek is, egy picit megnyugszol.
 

Változott-e a helyzeted?

Nem.

És igen.
 

Továbbra sem lesz munkád. De a többiekhez viszonyítva nem alulrendelt, hanem mellérendelt státuszban leszel.
 

Pottyantok a seggetekre mindannyian.

 

 

Amikor kiküldtem a műsorrészvétel infóját, végeztem egy érdekes kísérletet

 

Körbeküldtem néhány személyes üzenetet körüzenetként, minimális infóval (csakis annyit, amennyit ilyenkor illik vagy lehet közölni a műsor kapcsán, nincs spoiler).

Illetve kiraktam a „szosöl felületekre” és a heti Kreatív Morzsák (hírlevél, de én rühellem ezt a szót, maradjunk az e-mail-marketingnél) címszava alatt is kiküldtem levélben a feliratkozóknak, hogy ne maradjanak le majd a műsorról (kedvcsináló).
 

Valamint nyilvánosan is elérhetővé tettem az infókat.

A műsor után is posztoltam róla utólag is folyamatosan, őszinte írások keretében (kiajánlva a visszanézhető videó linkjét).

Egyrészt mert márkát építünk, vagy mi szöszt. Egy műsor pedig a szakmai életed fontos állomása.

Másrészről tényleg kíváncsi voltam. A munkám velejárója, hogy értsem és megértsem az embereket.

 

 

Általában háromféle visszajelzés érkezett:

 

1. Melegséget sugárzó öröm, amiben valaki őszintén örül a sikereidnek. Ölelés innen is.
   
    
2. A csend faktor, amelynek több oka is lehet: egyszerűen tudomásul vette, elfoglalt, magában szólja el magát, hogy „de, jó” és gördül tovább a napi teendőiben. Vagy csak közömbös. Ez teljesen megszokott, emberi, semmi extra nincs benne, én is hasonlóan darálom a napjaimat néha. Emberek vagyunk egy káoszos világban.
   
    
3. Vagy…és itt jön a harmadik visszajelzés, amivel igazán foglalkozni szeretnék most. Mert ezzel lesz dolgod neked is: előtör az irigység.

 

A sok pozitív visszajelzés mellett idegesítő viszketést fognak okozni a negatív visszajelzések. Mert a veszteségre mindig nagyobb erővel fókuszálunk.

Így vagyunk behuzalozva.

Önmagában az irigység nem egy negatív érzelem. Inkább egyfajta zsigeri reakció, amely mindenkivel előfordul az életben.

Az a furcsa érzés a mellkasodban.
 

A kérdés, hogy mit kezdünk ezzel az érzéssel. Mert onnan vált át igazán romboló státuszba. Leginkább önmagunkra nézve.

Szakemberek megfigyelték, hogy különösen itt Közép-Európában és hazánkban jóval nehezebben tudunk örülni mások sikereinek. Nem tudjuk a magunk mércéjéhez viszonyítani a saját sikereinket sem.
 

Mindig másokhoz viszonyítunk.
 

Holott egy úszóversenyen nem mások sávját figyeled, hanem a sajátodét, az életben is így kéne ennek működnie. Úgyis a legvégén fog kiderülni, hogy ki lett az élet győztese és vesztese.
 

Ehelyett azt figyeljük, hogy én itt tartok, de a szomszédom hol tart hozzám képest. Ha máshol áll, minimum rohadjon meg, vagy azt kezdjük el vizsgálni, hogy miért áll abban a pozicióban.

 

Szóval amikor ezt írják mások:

'Jaj, nem bírom ezt a nőt, annyira nagyképű!”,

 

„Jaj, ebben a műsorban már annyian voltak. Mások ennél jóval többször szerepeltek már …..itt …és …..”, akkor mi is a helyzet?  

Kezdjük ott, hogy: igen, általában egy beszélgetős műsorban mindig újabb és újabb emberek beszélgetnek egymással. Ebben mi a meglepő? Egy igényes tartalomszolgáltató a nézők számára értékes témákkal és emberekkel rukkol elő, folyton. Ezért jött létre.
 

Lapozhatunk, ugye?
 

Igen, tisztában vagyok azzal is, hogy akik heti szinten járnak podcastekre, műsorokba nyilatkozgatni, azoknak egy rutinprogram volt.
 

De én én vagyok. Saját utam van.
 

Ha az ilyen reakciókat nem tanuljuk meg értékükön kezelni, akkor arra késztethetnek, hogy inkább ne mutassuk meg magunkat, ne valósítsuk meg legszemélyesebb vágyainkat, ne adjunk magunkból másoknak.

Ne tudjunk örülni egy beérett gyümölcsnek: annak, hogy az évek alatt értéket adtál, meggyőző voltál, érdekes az, amit csinálsz és ez másoknak is feltűnt.


 

Miért nem akarjuk megmutatni magunkat?
 

Mert még a végén valakit véletlenül irritálunk vele. Mert biztos ciki lesz (gondolod te).
 

Na és?

Na és?

Na és?
 

Ennek a viselkedésnek megvan a maga veszélye: ahelyett, hogy magunk fejlődésével és haladásával foglalkoznánk, gyűlölködve figyeljük, hogy mások hol állnak – amellett, hogy ezzel csak önmagunkat mérgezzük meg, mellette még és a saját energiánkat is elvonjuk a konstruktívabb kilépésektől.
 

Nyilván fontos, hogy el tudd helyezni önmagad egy koordinátarendszerben az életben és a szakmai térképen (ez elkerülhetetlen), de soha ne másikhoz viszonyítva nézd meg, hogy ez vagy az az esemény és lehetőség előrelépés volt-e az életedben.
 

Mert bár az emberek egy nem is kis szelete számára ez teljesen elképzelhetetlen, de bizony vannak olyan emberek, akik tesznek a saját boldogságukért, előrelépésükért és hajlandóak érte áldozni, lemondani a pillanatnyi kényelmekről, ha éppen ez szükséges.
 

Nézzünk rá még néhány fontos konklúzióra: az anti-márkaépítők téveszméire.

 

 

Rögtön megjelennek az anti-márkaépítők

 

Ők sem fognak hiányozni a képletből.

Erről a jelenségről már írtam korábban is egy posztban.
 

Az anti-márkaépítők valahogy így fogalmaznak: „Minek itt a „látványos kirakat”, a párkapcsolatomat sem reklámozom. Egy csodás kép (a szakmaiságom) megállja a helyét keret nélkül is. „
 

Akkor tegyük a boncasztalra, mire is gondolt itt a költő és miért nem állja meg a helyét a vállalkozásod és márkaépítésed esetében a fenti kijelentés.

 

 

 

Ismét Almási Kittit idézem. Bocs, de épp őt olvastam:

 

„A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha jól működik egy kapcsolat (bármilyen természetű), akkor nincs szükség felhajtásra, a kapcsolat reklámozására, látványos kirakatra, folyamatos bizonyításra. A legegyszerűbb dolgok is örömet jelentenek, ha együtt éljük meg, legyen az akár egy közös bevásárlás, kutyasétáltatás, vagy egy bútor összeszerelése.
 

Akkor koncentrálunk inkább a keretekre, a körülményekre, a felmutatható dolgokra, ha nem érezzük magunkat biztonságban, nem merünk önfeledten és önazonosan beleereszkedni egy élménybe (mert kétséges, hogy elfogadnának-e), ha azt érezzük, folyton bizonyítani kell vagy ha nincs igazán tartalom a kapcsolatban.
 

Nem mindegy, hogy egy csodás kép van keret nélkül, vagy egy szép keret kép nélkül.

(Természetesen a legjobb, ha egy csodás kép megfelelő keretben van – ez itt inkább az eltolódott arányokról szól.)”

 

Mi itt a lényeg?

 

Értem, hogy nem kell 235 lájk ahhoz, hogy tudja a másik, amit tudnia kell a párkapcsolatotokban.
 

Nem attól fogod betonbiztosnak érezni a kapcsolatot, hogy mások piedesztálra állítanak és konfettizápor közepette könnyes szemekkel csodálnak. Folyton folyvást.
 

Vágom. Oké.
 

De mi a helyzet a szakértői képeddel?

 

 

Mitől/miért fognak SZAKÉRTŐNEK gondolni téged az emberek?

 

Főleg, akik nem ismernek.

Akikkel „nem léptél házasságra”. Általában az információ/téma/érv és a személy (szakember) elválaszthatatlan egymástól.

Faék egyszerűséggel: hitelesség nélkül semmi nem megy át. A forrástól az infót a befogadó fél nem tudja elválasztani.
 

Egy ősi görög receptről beszélek a hitelességépítés konyháján. A retorikában ezt ethosznak nevezik.

Arisztotelésztől tanultuk.
 

2300 évvel ezelőtt Arisztotelész már megírta a titkát annak, hogyan legyünk meggyőzőek. Szónokok, rétorok, kommunikáló egyének (mi szösz, mindannyian azok vagyunk).
 

Az ethoszt Arisztotelész fogalmazta meg először, jelentése: hiteles.

Három szóban sűrítette össze a sikeres kommunikációd receptjét.

 

1. Ethosz: a hitelességed jelleme, a karaktere
    
2. Pathosz: érzelmi kapcsolat a befogadó féllel
    
3. Logosz: logikus és racionális érvelés

 

Nemcsak a témád számít tehát, hanem a szakmai hiteled is.
 

Ha hisz benned a célcsoportod (hiteles vagy), akkor emlékezni fog Rád (és bízni fog benned: ilyenkor oxitocint és dopamint termel az emberek szervezete).
 

 

A dopamin olyan, mint egy éjszakai neonlámpa, amely azt villogja folyton: ne felejts el, ne felejts el, ne felejts el.

 

Ha szakértőnek gondolnak téged, akkor a kritikus gondolkodásért felelső rész az emberek agyában (prefrontális kéreg) kevésbé aktív.

Ha emlékszik Rád, bízik benned, elismer téged, akkor egyszer csak jönni fog a fontos telefonhívás, az a várt levél. Persze kellenek a marketing-és értékesítési folyamatok is.
 

Ebben fontos tényező, hogy az emberek milyen tapasztalatokkal, élményekkel, információkkal, sztereotípiákkal rendelkezik a témádat illetően (emlékezz a kognitív torzításokra). Ugyanis mindig érzelmi alapon hozunk döntéseket (utólag racionizáljuk azokat).
 

Ezt először egy neurobiológus, Antonio Damasio bizonyította be. Tehát ha képes valaki növelni az érzelmi vonzerejét, akkor jelentősen növelni tudja a kommunikációs hatékonyságát is.

 

 

 

Azt, hogy valakit szakértőnek tartunk-e, általában egy szélsőségesen irracionális kalkuláció eredménye. Nem vesszük elő fejben az Excel-táblázatunk és zongorázzuk végig az összes szempontot (egy élet is kevés lenne) és vonjuk le a végkövetkeztetést, hogy ez a Fruzsi mennyire jó szakember.
 

Csupán egyszerűsít az ember lánya. Bizonyos szempontokat vesz csak figyelembe.
 

Gyakorlatias eszközökről előző posztban.

Ha magas az ethoszod, a követőd figyel rád és bízik benned.
 

Az ethoszod négy tulajdonság határozza meg:

 

1.       Szavahihetőség (érzékelnek téged)
 

2.       Hasonlóság (azokhoz, akiknek kommunikálsz
 

3.       Tekintély (az olvasóid, márkakövetőid szemében)
 

4.       Ismertség vagy szaktudás (a témában)

 

Az élet bármely területén hatással és befolyással vagyunk másokra és kommunikációs emlékképeket hagyunk magunk után. Ez lehet azonnal elszálló vagy mélyreható. Ennek tudatos kontrollálása a sikerünk kulcsa.
 

A kommunikációval történő befolyásolás viszont nem arról szól, hogy kit tud nagyobbat hazudni. Hanem arról, hogyan tudod minél hatékonyabban kommunikálni azt, ami igaz. Különösen, ha újra és újra bizonyítanod kell még ismertlen emberek számára.

 

Képzeld ezt egy homályos képnek, amit egy tekerős gombbal folyamatosan élesítesz.

A kép ettől még nem változik és nem lesz más, mint az eredeti.

 

Érthető, hogy a magánéletben kevesebb hangsúlyt fektetsz a „keretekre”, de a vállalkozásodban nem engedheted meg ezt a luxust.
 

Mert drága lesz a tanulópénz.  Próbálj meg nem hatni másokra.
 

Lehetetlenség.
 

Még a csenddel is kommunikálsz. Vallom, ha már hatást gyakorolsz, próbáld meg a legtudatosabban.

Mert az kontrollálható, és nem csúszik félre és fest egészen más képet rólad, mint amit szeretnél.
 

Erre ad lehetőséget akár egy műsorban való részvétel is.

 

 

Rájöttem, hogy hibáztam

 

Rájöttem, hogy néha többször kellene "prevencióként" ilyen helyzetekben kommunikálnom azt, hogy:
 

 

Én nem beszélek klisékben, bullshitokban.

Sem csak és kizárlólag tényszerű és száraz kommunikációban.

 

Így talán azt a hatást kelthettem a felvétel alatt, hogy egyes válaszoknál másról fogok beszélni, mint ami elvárható lenne tőlem. Elviszem a fókuszt a kérdésről. Talán a beszélgetéseket még olajozottabbá tehetem a jövőben azzal, ha ezt világossá teszem még előtte.
 

Egy metaforikus megközelítés viszont mindig gyorsítja és egyszerűsíti a mondandód. Tehát nem 5 percig magyarázod a bizonyítványod, hanem 1 percben egy komplex világot jelenítesz meg. Pedig úgy tűnhet, hogy másról beszélsz.

Viszont a váratlanság is mindig a figyelem felkeltésének az eszköze.
 

A metaforák, szóképek, analógiák, hasonlatok, történetek, szenzoros kifejezések használatával vérszegényből képszerűvé tehetem a kommunikációm.

Egy metafora segítségével például kisujjból kirázhatom az akár extra bonyolult összefüggések megértetését is.
 

Mi az előnye?

Képszerűen írhatsz le egy összefüggést, ezzel érthetőbbé válhatsz. Segíthetsz átlátni és értelmezni egy komplex koncepciót, mert egy ismertebb dologgal hozod párhuzamba. Hatásosabb kommunikációt eredményez.

 

 

 

Ez ilyen „szövegírói úri huncutság”? Neeem.
 

Egyszer figyeld meg a filmek világát, a rendezők előszeretettel használjak, és még csak fel sem tűnik. De még a sarki vendégmunkás is, aki megjegyzi, hogy az elsétáló hölgynek milyen jó a karosszériája.
 

Egy filmjelenetben a Seal csapatnak egy afrikai kórházban egy – a közeli nép kiirtásáért felelős vezetőt – kell védelmezniük (stratégiai okok miatt). Eddig minden flottul megy.
 

Majd megjelennek a helyi felkelők a bejárat előtt (fülest kaptak az őrzött személyről). A Seal csapat egyik tagja egy fegyvertartó rekeszt a szomszédos szobába húzva szarkasztikusan jegyzi meg a többieknek: „na, ez a koncert most váltott át szimfonikusból kemény rockba”.
 

Szükséges magyaráznia, hogy mire utal?
 

Nem, de érezzük a súlyát, hogy mit akar vele kifejezni. De ha csak annyit mond, hogy most már nehezebb dolgunk lesz, vajon mennyire mozgat meg minket?
 

Másik jelenetben két ügyvéd vív csatát a bíró előtt a bírói teremben, az egyik odasúgja a másiknak: „kapcsold be az övet, mert még csak most jönnek a bukkanók”.
 

A másodlagos jelentéstartományok, az asszociációk előnye, hogy nem szükséges őket magyarázni.

Egyszerűség és a képszerűség a kulcs. Az emberek képi síkon mozognak.
 

És érzelmi alapon hoznak döntéseket.

 

 

Egy szóképpel egyetlen mondattal képes vagy történetet mesélni

 

Miközben olvasódban ugyanazokat a gondolatokat hívod életre, ugyanazokat a képeket vetíted elméje vetítővásznára, ugyanazt az érzelmet kelted benne, amit te átadni, megmutatni, éreztetni szeretnél.
 

A történetekbe ágyazott érvek pedig hússzor olyan hatásosak, mint a szárazon és tényszerűen odavetett változatuk (Jerome Bruner, kognitív pszichológus felfedezése).
 

Emlékezetesebb, mint a száraz információ. Ha egy szövegíró jól végezte dolgát, akkor az agyadban ugyanazon folyamatok zajlanak le, mintha te is az adott sztori helyszínén, illetve szituációban lennél.
 

Az olvasók vagy épp a tv-t néző személyek azonosulni tudnak a történetben található karakterek érzelmeivel és klónozni fogják annak érzéseit és viselkedését is.
 

Ellenben a neurolingvisztika szerint, ha csak egy halom száraz információt adsz az olvasóknak, hallgatóknak vagy nézőknek, akkor csakis az eléjük rakott információ értelmezésére fognak figyelni. Amikor történetmesélés közben bizonyos agyterületek aktiválódnak benned a történetmesélőben, az olvasóidban, tv-nézőkben is ugyanezek a területek lépnek működésbe.
 

Mintha azonos rádiófrekvenciára raknátok a Walkie-Talkietokat.


 

A lehetőség pedig azzal táncol, aki fent van a táncparketten

 

Abban biztos vagyok, hogy mindig is jobb leszek az írásbeli kommunikációban, de azt hiszem, hogy örömmel nézek elébe a szóbeli kommunikáció „nyilvánosabb” kihívásainak is.
 

Ez olyan, mint egy retro kazetta.
 

Eddig az A oldal szólt, ahol már ismerem a dalokat, ösztönösen mozgok a zenére és veszem fel annak ritmusát. Az élet most fordított egyet rajta és a B oldalt is elkezdte játszani. Ahol a dalok, a ritmus, a zene még szokatlan.
 

DE végtére is, a kommunikáció kazettáját rakom be újra és újra, amely ősrégi igazságokon alapszik.

Igazi RETRO cucc.
 

A lehetőség pedig azzal táncol, aki fent van a táncparketten. Ejh, de rég el akartam már sütni ezt a metaforát.

 

 

Van még miben fejlődnöm.
 

Habár számos ügyfelemnek hála évek óta írok prezentációs téma, beszédtechnika, nonverbális kommunikáció, előadói hatáskeltés témájában; egészen más a gyakorlatba ültetni a leírtakat.
 

Ha csak ennyi tart vissza téged is egy nyilvánosabb megmérettetéstől, akkor szívből ajánlom neked ebben a legjobb csapatot, akiket évek óta ismerhetek:
 

• Ruff-Kiss Ágnes — beszédtechnika tanárt;
   
• Dr. Németh Zoli (DrPrezi) — felső vezetők prezentációs trénerét,
   
• Toastmasters- és TEDx-előadót; T.Bieniek Ildikó — előadói hatáskeltéssel, nonverbális fejlesztéssel foglalkozó szakembert
   
• és Kocsis Zsuzsa — kommunikációs szakembert, trénert, coach-ot.
   

Valódi tudással és szívvel rendelkeznek.

NE FELEDD: A lehetőség azzal táncol, aki fent van a táncparketten.

 

 

Egy mondat, ami megváltoztatta a napomat

 

Aki látta már a műsort, az valószínűleg emlékszik a magyar tanárnőmre, akit az elején megemlítettem.
 

Innen is köszönöm az egyik kedves ismerősömnek (ő tudja, kiről van szó), hogy ha egy apró kis „érintésre is”, de sikerült összehoznia a közel 20 éve nem látott tanárnőmmel. Akinek emlékeim fiókjából kivéve néhány nosztalgikus pillanatképeket is küldtem.

 

"Szeretettel üdvözlöm Fruzsit és innen is köszönöm a kedves szavait. Igazán jólesik" - L. I. Anna

 

Nem gondoltam volna, hogy ennyire sokatokat érdekel, hogy vajon ki volt az a bizonyos tanárnő.
 

Kicsi a világ, az emberi szív és emlékezet viszont határtalan. Ezt tapasztaltam akkor is, amikor évekkel ezelőtt az általános iskolai osztályfőnökömmel futottam össze egy kirándulás során. Mindannyiunk vezetéknevére (is) emlékezett.
 

Elképesztőek a pedagógusok.
 

Az általam említett negatív gyerekkori emléket sem azért említettem, hogy gödörbe rántsak bárkit is. De vannak és lesznek olyan emberek az életedben, akik lehúznak. Szituációk, amikben sebes lesz a térded. Ez is egyfajta lenyomat lesz a lelkedben.
 

..és lesznek olyanok is, akik örök melegséget, pozitív emlékképeket hagynak maguk után. Akár átfesthetik és átszínezhetik a korábbi negatív emlékfoszlányokat is.
 

Innen is köszönök mindent, Tanárnő!

 

Ilyenkor mindig gazdagabb leszek

 

Az egészen biztos, hogy egy jót beszélgettünk. Nemcsak az idő alatt, amíg forgott a kamera, de utána is.
 

Ismeretségünket megtartva szerintem még találkozunk a jövőben. Egészen különleges embereket ismerhettem meg.

Ilyenkor mindig gazdagabb leszek.

 

 

A gyakorlati oldalát tekintve:

 

– Mindig igyál eleget a felvétel előtt, alatt is. A teát és kávét (na és az alkoholt) viszont kerüld, előbbi kettő elvonja a vizet a szervezettől. Én ittam előtte és alatta is vizet, mégis érződött a kiszáradás a hangomon.

 

– Végezz bemelegítést még a felvétel előtt, artikulációs gyakorlatokkal és mély dörmögő hanggal (brummmmog a maci). Ez utóbbit akkor ajánlom, ha nő vagy. Ugyanis kevésbé leszel nyivákolós, ha mélyebb tartományba viszed a hangod és onnan ugrik majd meg egy picit automatikusan az izgalomtól; mintha a normál állapotból ugrana fel.

 

– Ne öltözz túlságosan vastagon, mert rettenet meleg van a reflektorfény alatt.

 

– Barátkozz össze még a felvétel előtt a beszélgetőpartnerekkel. Ha megvan a kémia, lényegében a megkezdett beszélgetést folytatjátok onnantól, hogy forog a kamera.

 

 

A nyilvánosságnak megvannak az árnyoldalai is

 

NENENENE!
 

Talán arra vágysz, hogy az ilyen sztorikban a hátrányok mindenáron el legyenek „sikálva” (mert így nem kell vele szembenézni).
 

De még a marketingszöveg-írásban sem voltam híve soha a “mindenkinek tökéletes” típusú poziconálásnak; az élménybeszámolókban sem teszem.
 

A kommunikációban is azt vallom, hogy inkább rántsd elő a csontvázakat a szekrényből és az „épp ezért” felfogással gyárts belőlük előnyöket.

 

Például:

 

A kényelmetlen igazság az, hogy „karaktereket” rajtam kívül tucat szövegírótól vehetsz. Egészen biztosan találsz több tucat olyan szövegírót, ahol egy cikk akár fele annyiba se kerül, mint nálam.
 

De a végén lesz egy x. karakterű cikked, amit gyártósoron írt meg neked valaki aznap a 10. cikként. Fogalmad sem lesz, hogy a szövegírás során figyelembe vette-e az emberek döntési mechanizmusait, a meggyőzéstechnikai és befolyásolástechnikai alapigazságokat, a hatásosabb kommunikációs eszközöket (metafora szóképek, analógiák, történetek) és azzal sem, hogy miért pont úgy épült fel az a cikk, ahogy.
 

Mennyit töltött nyersanyagkutatással.

Ha mindezt beletöltötte, az rengeteg tudás és rengeteg munkaóra.(Az értékalapú árazásról pedig már írtam korábban.)
 

Ehhez idő is kell. A gyártósori munka pedig alapból kizárja azt.

Nálam épp ezért nincs karakterlimit. Nem karakterekért és rizsázásért fizetsz, hanem tudatosan felépített anyagokért, ha szükséges tucatnyi megjegyzéssel az anyag szélén, hogy mi miért úgy épült fel, ahogy.
 

Nálam nemcsak szövegeket kapsz, de magyarázatot is, hogy miért lesz az a szöveg egy adott célodnak megfelelően sikeres.

 

Közvetve több fontos dolgot is kommunikálok ezzel a szöveggel:

 

1. Lehet, hogy elsőre ránézésre drágábbnak tűnök, de nem a heti wellnessbe költöm el a pénzt, hanem cserébe az időmből és tudásomból extra értéket pakolok egy közös munkába.
    
2. Ha csak karakterekre, a VALAMIT-re vágysz, hogy kipipálhass egy tartalmi macerát a feladatlistádon, akkor ne engem válassz.
    
3. Önmagában egy újságírói szemmel olvasmányos és információkat tartalmazó szöveggel nem mész semmire, ha az nem FELÉPÍTETT szöveg. Olyan, amely áram alatt tartja a figyelmed és az érzelmeidet, amely ismeri a befolyásolástechnikai, meggyőzéstechnikai, marketing- és értékesítési alapelveket. (Itt minden tiszteletem az újságíróké, de az egészen más műfaj. Az enyém is más. Mindenki a saját kompetencia határait ismerve a saját területén kiváló.)

 

Akkor most térjünk vissza a médialehetőségek hátrányaira:
 

“Figyi, ha itt konfettizáporokra vágysz, feszkó nélkül, akkor ez nem a te asztalod. Szuper márkaépítő lehetőség és örömteli program, de egyben mintha céltáblának álcáznád magad egy lőtéren. „

Utána kapsz majd hideget és meleget is.

Oké, szokás szerint eltúlzom, de a lényeg megvan.

 

Kívánom, hogy neked is számos médialehetőséged adódhasson, ahol tulajdonképpen képviseled a tudásod. Én sem az elsőben és utolsóban gondolkodom, mert egyébként egy kifejezetten egyedi élményt nyújt. De lásd az érem mindkét oldalát, ne az arcod tükrözze vissza a meglepettségedet.

Fotók: saját készítésű grafikák, Ridikül felvétel – pillanatfotók (videó)

Az adást itt tudod megtekinteni az adás napjától számítva még egy darabig: Duna tv, Ridikül – adásON

(FIGYELEM! Nem YouTube videó, nem örök életű link.)