Önmagad akarom adni, nem a stílusod – Interjú Aranyi Szilvivel, a Személyreszabóval

 

Szilvi azt mondta nekem, hogy nem volt elég erős az életben, hogy legyőzze a vihart. Épp ezért ő lett maga a vihar.

Tombolt, felforgatott mindent, átalakult. De mi a fene baja volt neki eddig is?

 

A „fene baj” egy mélyponton tetőzött nála, ahol elmondása szerint két út közül választhatott: vagy abbahagyja az egész szakmát (de az nem ő lenne). Vagy feláll, korona megigazít és megy tovább.

"Ja, neki könnyű, ha teli van lazasággal..."- gondolhatod most magadban. De tudod, idegesítően igaza van!
Ugyanis sokunknál ezen a ponton szokott ismét a feladom-nemadom-feladom-nemadom a napi todolistára felkerülni.


A hiánypótló „ne add fel soha” inspiráló sztoriját hoztam el neked.
Ha Szilvivel először találkozol…nos…

 

Meglep. A hajszínéről nem tudod levenni a szemed.
Elbűvöl.
Megnevettet.
És mindenekelőtt inspirál, feldob és kapsz tőle egy hatalmas energiabombát.
 

 

Ha ő kezelésbe vesz, akkor kívül-belül egységben leszel. Lézerpontosan tudni fogod, hogy ki vagy, ezt hogyan kommunikáld a világ felé és mennyire kivételesen értékes vagy.
...ki az, aki mindehhez recsegve-ropogva állna hozzá?!

 

 

Szilvi nem ismeretlen a számomra. BrandBirds klubtalálkozó és számos netes poszt konstruktív beszélgetései során egy valami teljesen egyértelmű lett a számomra: ugyanolyan „abnormális, mint én”.

Felbuzdulva egy közös lányos csevejre az itteni, szerénységgel megáldott MI6 ügynök beavatta őt a CIA-s projektbe: azaz „Leleplezzük Szilvit interjú” rejtélyes aktáiba.
 

Annak ellenére, hogy néhány kérdést megkapott tőlem előre - lássa, hogy jó lesz-e a buliba egy kilenc milis Glock, vagy Smith&Wesson, ….félautomata, automata cucc kell; aknavető is jöhet-e - , mégsem a fő kérdések köré összpontosítottunk.

 

 

Olyan lelkesedéssel és színes előadásmóddal beszélt mellettem, mintha egy poénokkal is tarkított előadását adná elő Jim Carry a legújabb filmjelenetében.
Rég nevettem ennyit.

 

 

A két Dinka csaj, ha leül egy kávé mellé….

 

 

 

Vállalkozóként vállalkozókat interjúvolok.

 

Érdekes sztorikat hozok neked.
Olyanokat, amik akár a tieid is lehetnének. Hétköznapi vállalkozók az ötleteikről, vállalkozásukról beszélnek neked, azért, hogy lásd: ugyanolyan hétköznapi emberek, mint te.

Ugyanolyan problémákkal, nehézségekkel, vágyakkal és lehetőségekkel. És a márkaépítés, és az őszinte kommunikáció nem csupán papíron, de a valóságban is működik.

 

 

’Megkaptam, hogy egy önző, egoista bunkó vagyok.’

 

 

Fruzsi: Most vettél részt a PJA (Pongor-Juhász Attila szerk. megjegyz.) Marketing Akadémián. Látom mikrofont is ragadtál, ez tőled szokatlan.

Szilvi: Ohh, konkrétan kiléptem a komfortzónámból. Nagyon.

Olyannyira, hogy többen megkönnyezték és volt, akiknek példaképe lettem. Ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy csalódást okozzak nekik a jövőben sem. Ha vadidegenek közt vagyok és nem feltétlenül komfortosan mozgok egy témában; leginkább csendes megfigyelő vagyok. Gyűjtöm magamban az információkat.

 

 

Fruzsi: Kicsit CIA vagy, az aktavezető?

Szilvi: Igen, abszolút; nem szólalok meg. A PJA Akadémián viszont már az első nap is voltak relatíve feladatok. Én azonban a barátnőmmel még csak a bátorságot gyűjtöttem.

Majd a második nap volt egy nagy lehetőség (nekünk ’szégyenlősöknek’): „Mi volt az előző nap ’aha élménye’?” kérdésre az asztalod gyűrűjében felállva, biztonságban adhattad elő a mondandód.

Rólam tudni kell, hogy kifolyik az idő a kezem közül. Mindenbe belekezdek, majd hetven másikba, éppen ezért mindent le kell, hogy írjak.

 

 

 

 

Nem fogom tudni elérni, amit szeretnék és nem fogok tudni segíteni másoknak. Ez a felismerés akkor ért el, amikor remegő kezekkel és lábakkal a színpadra léptem.
 

És megkaptam a nagy „üzenetet” Jason Friedmantól:

Én maximalista vagyok, sosem érzem, hogy kész vagyok. Mindig úgy érzem, hogy ezt se, azt se tudom; így hogyan fogok segíteni bárkinek is így?

Az igazság esszenciája, ami szíven ütött, hogy tulajdonképpen magammal foglalkozom ahelyett, hogy azokkal foglalkoznék, akiknek segítenem kéne.
Természetesen én ezt magamban leegyszerűsítettem: egy önző egoista bunkó vagyok. (Nevet)

 

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg c. művében van az az igazság, hogy „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Nos, nekem itt ezen a helyen lett egy csomó kis rókám. Nem okozhatok nekik csalódást az elszántságom hiányával a jövőben sem.

 

 

’Erősségem az egyediségem. Önmagad akarom adni, nem a stílusod.
Ezért olyan vagyok, mint a faltörő kos. Kihozom ezt belőled.
Én nem egy „sima szabó vagyok.”’

 

 

 

PJA Akadémia - Komfortzónatágítás

 

 

Fruzsi: Volt azonban neked egy mélypontod, ahonnan kiindulva az igazi küldetésed tudata végül kiforrt benned. Méghozzá 2018 áprilisában a Szuperképesség Küldetésen Kreisz Eszternél tudatosult benned valami, ami meghatározza az egész vállalkozásod fő küldetését.

 

Szilvi: Önállóan a vállalkozásomat másfél éve kezdtem el. 2017 tavasza volt az a bizonyos dátum. Azonban már 2017 októberében a szerelemszakma ellenére igazi mélyponton voltam: annyival több megkeresés esett be menyasszonyi ruhákra, hogy be kellett látnom, nem bírom egyedül.

 

Én viszont az a típus vagyok, hogy csalódást nem szeretek okozni. Minden darabba bele akartam tenni azt a maximalizmust, amit a ruhákban viszont akarok látni.

 

 Ha elvállaltam valamit, akkor ugyanúgy a maximumot akarom nyújtani. Az illető nem kaphat kevesebbet mert nem sikerül embert találnom.
 

Ezért januártól május közepéig meg sem álltam. Se éjjelem, se nappalom nem volt; az alvállalkozók pedig jól cserbenhagytak. Ekkor már berágtam, megutáltam a munkám; mert sok volt érzelmileg, mentálisan is. Úgy éreztem gyűlölöm a szakmám és nem akarok soha többé ruhákat készíteni.

 

 

Április magasságában Kreisz Eszternek hála jött velem szembe a felismerés, hogy a rossz tulajdonságaimnak (pl: szétszórtság, folyamatosan pattogok) mind van értelme. Nem kell leszoknom róla, mert van magyarázata. Egy miniteszt után este fél 11-kor, mint egy félőrült rohangáltam föl-alá a lakásban: rájöttem az utálatom tárgyára.

Eljutottam egy kétnapos Szuperképesség Küldetésre (háromszázvalahány kérdéses önfelismerés), ahol rájöttem, hogy Ötletgyáros vagyok.

 

 

Kép forrása: Kreisz Eszter

 

 

 

Kényszeres alkotó vagyok. Arra is rájöttem, hogy eddigi életem szárnypróbálkozásai különböző szakmákban - vendéglátás, sminkelés - mind-mind egy olyan közös tulajdonságomat szűkítik le keresztmetszetbe, ami az erősségem:

 

a KOMMUNIKÁCIÓ. SZEMÉLYRE SZABVA.

 

Ezért 2018 júniusban már nem vállaltam megrendeléseket, új üzleti terv, irányvonal kijelölése volt a célom. Megtaláltam a ruhák vonalában tulajdonképpen azt, amit szeretek. De ahhoz, hogy ebből meg tudjak élni, kellenek alternatív bevételi források: nos, miben vagyok jó?

 

Abban, hogy kihozzam belőled azt, ami ténylegesen vagy. Erősségem az egyediségem, én nem egy stílust adok neked, hanem önmagadat. Lehetsz magánszemély vagy vállalkozó.

Rájöttem arra, hogy miért utáltam meg a szenvedélyem, és már azt is tudom, hogyan lehetek boldog Személyreszabó.

 

 

 

’Ha hezitálsz köztem és más szolgáltató között, akkor kérlek ne engem válassz.
Mert hit és bizalom nélkül a segítség sem lehet 100%-os.’

 

 

Tulajdonképpen megrázott a felismerés, hogy a kommunikáció lételemem, és eddigi munkáim során is egész életemben a körülöttem lévő embereknek segítettem a potenciáljuk kimaxolásában. Elkezdtem őket motiválni.

 

 

Fruzsi: Innen jött az ötlet a Személyreszabó márkanévre? Mert ez mindent lefed.

 

Szilvi: Igen, mindent lefed abból a szempontból, amiben jó vagyok. Nálam megvan minden területnek a szakembere (pénzügy, marketing, szövegírás, fotós). Eddig nem volt weboldalam se, mert eddig nem tudtam mit közöljek a világgal.

 Most már tudom.

A most készülő weboldalam fókusza is a küldetésem, és annak eszközei lesznek. Azaz mivel érem el őket.

 

 

 

 

Megvolt mindegyikben ez a fő vonás, csak nem a fő területen. Most érzem azt, hogy tökéletesen helyemen vagyok. Ezért a jövőben csak ruhatervezést nem nagyon fogok vállalni, csakis speciális alakalom esetén.

Egyszerűen nem akarok mindenhez (is) érteni, ha egy számomra kevésbé ismert terület már magasabb szintű tudást igényel, akkor nem leszek Mekk Mester.

 

Mi a megoldás erre?

Együtt dolgozom olyan emberekkel, akik különböző területek szakértői, de ugyanolyan lelkiismerettel dolgoznak, mint én. És azt se felejtették el, hogy ők is indultak valahonnan. Nyugodt szívvel ajánlom őket.

Ezekben a jövőbeli projektekben - csak ruhatervezés esetében - lennie kell majd valami különlegesnek.

 

• Vagy a személyiségnek kell benne lennie (különleges).
• Vagy szeretném, hogy valami extra legyen benne, amiért hozzám fordul. Amit sehol máshol nem fog megkapni.

 

Addig ások egy ember legbelsőbb énjébe, míg meg nem találom a pici őt, ami a legtökéletesebb énje, csak idővel a sok társadalmi nyomásnak hála elkezdtek nála az önbizalomhiány illetve önbecsülésbeli problémák előtérbe kerülni. Gyakran előjön a fókuszeltolódás.
 

Hiányzik valami, de nem tudjuk mi.

 

 

’Én olyan vagyok, mint egy kopó, nem engedem el az egyént.
Vállalkozás esetén a misszióját is kiszedem belőle.’

 

 

Sokan úgy dolgoznak vállalkozóként is, hogy van ügy, ami mellett kiállnak; mégis fogalmuk sincs, hogy miért csinálják, amit mindennap csinálnak.

Ott vannak például a tucattermékek. Ugyanonnan jönnek az anyagok, szabásminták; ugyanazzal a varrodával varratnak, maximum máshogy jelennek meg a weboldalon és az árak is másak.

De ugyanaz mindegyik.
 

Na ekkor jövök én, addig turkálok, míg kiderül, hogy miért csinálja az egészet a vállalkozó. Ténylegesen a saját történetét hozom ki belőle, amiért csak ő lesz benne jó.
Elővesszük a terméket, szolgáltatást és addig gyúrjuk, míg szimbiózisba nem kerül az egész küldetéssel. Azért, hogy már a termékről is beazonosítható legyen. És nem azért, mert van rajta egy címke.

 

Annyiféle szemlélet, annyiféle ember létezik.
Esetemben, ha meghalják azt a szót, hogy Személyreszabó, nem tudják mihez hasonlítani. Egyedüli képviselője vagyok a szakmámnak, én találtam ki.

 

 

Fruzsi: Elsőre mit veszel észre az emberekben?

 

Szilvi: Megérzésem zseniális.

Belépek egy terembe, ahová célirányosan megyek és különböző érzések kezdenek megrohanni. Ezekre az érzésekre figyelek.
 

Nem a testbeszéd miatt tör rám a felismerés, hanem egyszerűen egy érzésről van szó.
Ezért halok meg a színpadon. Mert, ha egy emberként áramlik felém a sok ember személyisége, az olyan, mintha egy több száz kiló súlyzó esne rám.

Az emberek érzésvilága egyszerűen lerohan.

 

 

Fruzsi: Van olyan, amikor félremegy az intuició képletének végeredménye?

 

Szilvi: Olyan előfordul, hogy én érzem „az a bizonyos dolog megvan az egyénben”, de évek múlva derült csak ki mindez a számára. Miközben ő egy vágyott személyiséget üldöz, de nem akarja meglátni, hogy ki ő valójában. Ilyenkor nem szabad erőltetni.

Éppen ezért szűrök mindenkit, aki hozzám kerül. Ha érzem, hogy eleve nem vagyunk egy hullámhosszon, akkor nem fogok tudni segíteni neki.
 

Mindig a problémájuk oldaláról közelítem meg az embereket. Ilyenkor nyitottak a számukra szokatlan dolgokra is. Ruhák esetében pedig addig nem adom fel, míg nem látom vagy inkább érzem azt a bizonyos valamit: itt mindig van átalakulás.

 

Ha elértem azt, amit el kellett érnem, akkor egyszerűen megváltoznak a tükör előtt az emberek. Egyenesebb lesz a testtartásuk; vidámabb, határozottabb emberek lesznek; felcsillan a szemük.
Amíg ezt nem látom rajtuk, addig nem adom át a ruhát. Ilyenkor az én hibám, hogy valamit nem vettem észre.

 

 

25 éves tervemben benne van a fő küldetésem: olyan magánsulit hozzak létre,
ami a személyreszabó szemléletét a ruhák területén oktatja.

 

Mert nem elég az, hogy tudod milyen az egyén stílusa, milyen az alkata, milyen a színtípusa. A 25 éves terv egy olyan magániskola, ahol a tanulók a személyreszabó szemlélet szemüvegén keresztül sajátítják el a szabó szakma minden fortélyát. Ugyanis egy megfelelő öltözékkel csodálatosan lehet némán kommunikálni a világnak.

Bármit, amit ki akarsz fejezni. Ha az tényleg te vagy.
Ha nemcsak illik a stílusodhoz, a színedhez, hanem az tényleg téged tükröz; akkor némán önkifejező lehetsz.

 

 

Minden olyanra büszke vagyok, ami szakmailag kihívás.

 

Fruzsi: Milyen ruhákra vagy büszke?

 

Minden olyanra, ami vagy szakmailag volt kihívás vagy kreativitást és fantáziát igényel. Az egyik legszínesebb kollekciót vittem el a Budapest Fashion Week divatbemutatóra 2017-ben. Ezen a rendezvényen naponta öt tervező mutatja be aktuális kollekcióját.

 

Nekem tulajdonképpen nincs kollekcióm; nem vagyok tervező. Én nem akarom, hogy engem hordjanak. Hiszem, hogy mindenkinek megvan a saját stílusa, és azt kell viselnie. Ezért nincsenek konfekcióruháim se.

 

 

Szilvi Mészáros Robival, BrandBirds

 

Mészáros Robinak (BrandBirds) is én készítettem a Brandezvényre egy logózott brandes inget.
Zárójelben jegyzem meg, hogy lett volna lehetőségem Dubaiban divatbemutatni, de a rövid felkészülési idő miatt a maximalizmusom nem engedte az „Igen”-t a projektre.

 

 

Fruzsi: Nem is fogadnál olyan felkérést egy szépségversenyre, ahol egy fő téma mentén öltöztethetnéd a résztvevőket?

 

Szilvi: Konfekcióba úgy vállalnám, ha rájuk szabhatnám. Lehetne egy téma a fókuszban, mindeközben ők is benne lennének. Kicsit feszegetjük a határokat.
Szeretem azokat a ruhákat, amik valamiért különlegesek; akár egy téma, akár technikai megvalósítás miatt Ebben a szezonban mindegyik projektben megvolt az a plusz, amiért szerettem csinálni.

 

 

Az egyik legemlékezetesebb egy Steampunk esküvő volt, ahol a vőlegény is cilinderben volt, a vendégek pedig beöltöztek. A menyasszony sok helyre elment már, de végül nálam kötött ki.

Úgy éreztem, ha ennyi emberből senki nem tudott segíteni neki, akkor lehet, hogy én sem tudnék.
De egy próbát megért és sikerült. Egymásra találtunk.

 

 

Fruzsi: Mi alapján állsz hozzá egy ruhához, mi a munkamenet?
 

Szilvi: Nem tudok rajzolni (szeretek, de nem tudok), így sokszor a megrendelőnek is meglepetés az, ahogyan végül alakul egy ruha. Mert minél jobban megismerem, úgy épül fel a ruha megjelenése - egyre inkább tükrözve őt. De mindig van meglepetés.

 

Alapsziluett az van: anyag, hozzávaló. Azonban az, hogy milyen egyedi dolgok lesznek benne, vagy mi milyen ruharészt fog kiemelni, az a végén lesz meglepetés. Általában két próba van menetközben, illetve az átadás (és egy félcelt próba az elején).
 

Legnagyobb ilyen meglepetésélményem egy 7 hónapos kismama menyecskeruhájának megalkotása volt, akinél az első verzió rettentő rosszul sikerült több okból is, de a végleges osztatlan sikert aratott. Amikor megpillantotta a hátulján megjelenő pillangót, szinte örömtáncot járt: "Honnan tudtam, hogy ez neki óriási szimbólum?"

Egyszerűen tudtam.

 

 

2017 májusában lettél vállalkozó. De anyuka is vagy. Az egyensúly megtartása mennyire nehéz munka?

 

Anyukámékkal élünk együtt, ezért állandó bébiszitterként halál komolyan tudom önmegvalósítani magam, a háttérország megvan. A 2,5 éves lányom igazi nő. Rettentően szereti, amit csinálok.

Néha bociszemekkel megáll a menyasszony előtt és gyermeki lelkülettel közli vele: Jaj, de szép vagy.
Ez a legjobb marketingfogásom. - mondja nevetve.
 

Ő az az ember, aki inspirál.
Ha megkérdik, hogy kire nézek fel, kiből merítek ihletet; a válaszom: a lányom.

 

 

Csak arra a személyre tudom azt mondani, hogy inspirál, aki tökéletesen és maradéktalanul hiteles a számomra. Ez a kislányom.

 

 

Ha a fejébe vesz valamit, azt megcsinálja. Ha segítségre van szüksége, akkor úgy vonja be a többi embert a dologba, hogy az ne akarjon nemet mondani.

Ő mindig feláll, neki nincs lehetetlen. Annyi alapigazságra világit rá nap mint nap, hogy egyszerűen nincs olyan indok, ami elég erős ahhoz, hogy feladj valamit. Éppen ezért olyan helyeken szeretném, ha továbbtanulna, ahol nem nyesegetik le őt. Hanem kiteljesedhet.

 

 

Fruzsi: Kreatív szakmád van, ismerem a dörgést „abnormálisként", szóval hadd kérdezzem meg: hogy állsz az impulzusokkal és a környezeteddel?

 

Azaz mindenről eszedbe jut valami, majd rádjön az éberfrász, mert nem tudsz aludni; csak zakatol a fejed. Megszűnik a világ, totál ideg leszel akkor is, ha csak hozzád szólnak. Ezt hogyan tudod átvészelni? Sőt, előnyödre kovácsolni?  Egyáltalán megvan nálad is ez a kreatív „dinkaság”? :)

 

Szilvi: Igen megvan. Úgy tudom mérsékelni, hogy a stratégám visszahúz a dolgokba. Ha vannak ötleteim és nem tudok aludni…zsong a fejem; de reggel úgy kelek fel, hogy megvan a megoldás.
 

Ilyenkor a GPS a fejembe beindul, ahol beírom a célt, és az agyam máris alternatív útvonalakat kezd begyűjteni.
Ha elindulok, nem esem pánikba. Csak tudjam, hogy hová megyek.

 

 

Fruzsi: Marketingeszközöket mennyire használod tudatosan?

Szilvi: Kénytelen voltam elkezdeni.

Szórakoztató, de sok dolog van, amit nem szeretek csinálni. Én ötletelek és emészthető formába rakom a dolgokat. 
De a szalagmunka kizárt. Megvalósító nem szeretek lenni.
 

Viszont szükségem van marketingre, hogy ezeket összefogjam. Arra törekszem, hogy írásban (blog) is kifejezzem magam. Vlog esetében igyekszem leküzdeni a nyilvános szerpeléssel szembeni izgalmat.

 

 

Szilvi nem egy divattervező. Nem egy szabó.

Szilvi Személyreszabó, azaz le kell ülni vele - és beszélni. Ő nem csupán a külsőd méreteit, a szemed színét fogja megnézni. Ő téged akar megismerni.

Célja, hogy rádhangolódva kifürkéssze az életed egy meghatározó kulcsmomentumát. Itt kezdődik el a vizuális mese. A te történeted.
 

Szilvi számára eközben a saját megélhetése nem elég motiváló.
Csupán az motiválja, ha felelősséggel tartozik valamiért, valakiért.

Ezeknek az embereknek az önmagukba vetett hite nem csorbulhat; és ez az, ami a kifogyhatatlan üzemanyagot adja a számára.

 

 

Ha mások tőlem függnek, akkor én rakéta leszek - ahogy mondaná.

 

Szilvi hisz benne, hogy a megjelenésed elmeséli az életedet, a személyiséged lényegét, az érzelmeidet. Az a küldetése, hogy egész életében kopóként járva kihozza az egyénekből önmagukat.

 

És neked mi a küldetésed? Tudod, hogy mi az életed szenvedélye?
Enélkül csupán a felszínt kapargatod. De ha megtanulsz eszerint élni, akkor nem pislákoló munkakedvvel állsz majd neki a munkának, hanem egy-egy botlást követően is megtanulsz koronát igazítva továbblépni.

 

 

(A cikkhez készült kreatív grafikákat kísérőnek én készítettem. Az ehhez és a cikkhez felhasznált fotók pedig: Aranyi Szilvi (valamint Kreisz Eszter). A folyton kételkedőknek: A cikk határozottan NEM fizetett hirdetés. De még a közelében sem jár annak. Mint, ahogy a honlapomon egyetlen interjú sem az. Érdekes vállalkozások után kutatok, a működésük és marketingjük miatt. Valamint ügyfeleimmel folytatott beszélgetések ezek, egyben a saját munkámról is. Azért, hogy értékes tartalmakat adhassak neked, és jobban megismerhess. Az én időm, munkám, a saját döntésemből. Kösz, hogy jófej vagy és megérted.)

 

---

Tetszett a cikk? Akkor ne maradj le a többiről se.

Nincs más dolgod, mint kérni a „kreatívmorzsákat”. Találkozzunk csütörtök, a reggeli kávénál, az e-mail-fiókodban. A felkerült cikkeket küldöm neked, íziben, frissen. Ráadásul még számos hasznos ötlettel, mankóval, „jó tudni dolgokkal” leszel gazdagabb a kommunikációdat illetően. Kattints ide és alul töltsd ki a mezőket: Kérem a kreatívmorzsákat