Ne becsüld alá a kapcsolatok értékét - Interjú Balogh Adryval, a Kalocsastyle márka megálmodójával

*** UPDATE: a márka azóta még inspirálóbb módon megújult, itt találod: Adry Couture

A szobába belépve már egy gyönyörű ruha fogad a próbababán. Adry készült az interjúra.

Minden gesztusa erről árulkodik. Nem csoda, hiszen mostanában már „motivációs előadásra” is hívják, hogy inspirálja a szakma potenciális utódait. Beszélgetésünkkor épp régi iskolájába készült az ottani diákokhoz.

Habár e terület még neki is új, szívvel-lélekkel áll hozzá.
Mint ahogy mindenhez az életében.
 

Adry lelkesen mesélni kezd, hogy miként jutott már 22 évesen el egy színházi darab ruhatervezésétől odáig, hogy a legutóbbi büszkesége egy szépségversenyen biztosított koktélruha-kollekció lett.

Egyértelmű az üzenet. Ne becsüld alá a kapcsolatok értékét. Kreatív munkában pedig ne keresd a kőbe vésett szabályokat.

De tekerjünk egy kicsit vissza.

Vállalkozóként vállalkozókat interjúvolok.

Érdekes sztorikat hozok neked.
Olyanokat, amik akár a tieid is lehetnének. Hétköznapi vállalkozók az ötleteikről, vállalkozásukról beszélnek neked, azért, hogy lásd: ugyanolyan hétköznapi emberek, mint te.

Ugyanolyan problémákkal, nehézségekkel, vágyakkal és lehetőségekkel. És a márkaépítés, és az őszinte kommunikáció nem csupán papíron, de a valóságban is működik.

Balogh Adry ma már egy ismert márka, a Kalocsastyle megálmodója: de mi kell egy márka építéséhez?

22 éves kora óta a tudásának és kreativitásának számos oldala mutatkozott meg, ami megtalálható volt már divatbemutatón, színházi színdarabban, szépségversenyeken, külföldön és belföldön is.

És a jövőben lehet, hogy filmekben is találkozunk majd Adry munkáival. De nem spoilerezünk.

(Adry az interjú és a cikk megírása után belekezdett a filmes projektbe. A Romis Film Group felkérte arra, hogy a Hungarikumok nyomában című filmsorozatban ő öltöztesse a három főszereplőt, akik: Kulcsár Edina, Bodrogközi Rita és Reviczky Gábor. A film 71 részben fogja bemutatni a Hungarikumokat. Néhány werk-fotó-ízelítő a videóklipp forgatásáról.)

Forrás: Kalocsastyle Facebook-oldala

 

Adry azon kevesek egyike, aki 50 percben is elképesztően jó, inspiráló, érdekes és szakmai szempontból is érthető beszélgetőpartnernek bizonyult.

Emellett Adry lelkes anyuka és hihetetlen vidám egyéniség. Szereti az édességet. Így ezzel biztos nem nyúlsz félre, ha egy kis aprósággal lepnéd meg. Mindemellett viszont hihetetlen csinos, és nagyszerűen állnak rajta a saját márkás ruhái.

Szinte meghatározó márkajelzés ez nála, amolyan énmárkaépítő eszköz.

Interjú

 

Nyári Fruzsi: Mondj valamit magadról Adry, milyen projekten dolgozol épp? Mi benne a kihívás? Illetve az elmúlt időszakban mi volt az a legizgalmasabb munka, amin dolgoztál?

Adry: Most szombat volt egy szépségverseny, a Pest megye szépe Törökbálinton. A második színpadképhez én adtam a ruhákat. Ez egy koktélruhás felvonulás volt, ahol tüllszoknyás dizájnban, bohókás vidám szettekben jelentek meg a lányok. Fiatalos külső volt a cél. A felsők és kiegészítők pedig mind magyaros, kalocsai és nagytarcsai hímzett szettek voltak.

Honnan jött az ötlet, hogy pont te legyél az, aki biztosítja a ruhákat?

Adry: Már kapcsolatban voltam a szervezőkkel. Volt kint egy modellem is, illetve 2 évvel ezelőtt is dolgoztunk már együtt velük, az akkori szépségversenyen. Akkor estélyi ruhákat biztosítottam. Meg voltak velem elégedve és visszahívtak.
 

Idáig el kell jutni. De valahol elkezdted. Emlékszel még az első rendelésedre? Arra a pontra, amikor már nem hobbiból, hanem rendelésre gyártottál valamit? Egyáltalán, hogy alakult ki a vállalkozásod csírája?

Adry: Nem a Kalocsastyle-lal kezdtem el.

Már nagyon korán érdekelni kezdett a divat és a szép ruhák, így nem volt kérdés, hogy 8. osztály után ilyen irányban fogok továbbtanulni. Nem gimnáziumba, hanem ruhaipari szakközépbe jelentkeztem. Divattervező szerettem volna lenni, ezért céltudatosan készültem erre a pályára. 

Azt is tudtam, hogy ilyen főiskolára szeretnék járni. Hálás vagyok, hogy a szüleim is szintén ebbe az irányba terelgettek.

A szakközépiskolát Dunaújvárosban végeztem el, ahol éltünk. Hamar megtanultam varrni. Azért, hogy amit tervezek, azt el is tudjam készíteni. Majd jött a főiskola, ami akkoriban még Könnyűipari Műszaki Főiskola volt, most már Budapesti Műszaki Főiskola.

A diplomázás után adódott munkalehetőség a  dunaújvárosi színháznál (Bartók Kamaraszínház). Ahol rögtön jött egy kihagyhatatlan felkérés. Smuk Imre a színház rendezője, Móricz: Légy jó mindhalálig című művét vitte színre.

Ennek a darabnak a jelmeztervezési munkáját meg is kaptam. Óriási kihívás volt, egy új világ, ráadásul gyerekekkel is dolgozni, nem egy megszokott lehetőség volt. Utána még 10 évig itt voltam a színházban; ahol nem csak jelmeztervezés, de kellékezés, öltöztetést is a munkám részét képezte. Nagyon kreatív és izgalmas évek voltak ezek, amikor sokat tanultam és fejlődtem szakmailag.
 

Bartók Kamaraszínház

Közben a színház mellett 3 évig a néhai középiskolámban szakmai gyakorlatot oktattam ruhaipari szakiskolásoknak. Ide hívtak most vissza előadónak.

Két munka mellett mindig pörögtem. Közben férjhez mentem, felköltöztem Pestre, a gyerekek is jöttek. Három gyermekem született. Közben mindvégig csináltam a színházat. A legnagyobb előnye volt, hogy nem kell ott lenni egész nap. Kötetlen munkaként a gyerekek mellett is a felkéréseket kaptam és vittem véghez.

Így ebben az értelemben véve, a nagy betűs GYESEN sosem voltam. Mellette valamit mindig csináltam. Jó a gyerekekkel nagyon, de néha ki kell kapcsolni.

22 évesen volt a színházban ez a bizonyos lehetőséged. Amúgy ez mennyire meghatározó mondjuk egy frissen végzett diák esetében? Kihez tud fordulni, hogyan tud helyezkedni, hogyan lesz hirtelen neki egy felkérése? Kezdeményezzen vagy úgyis felfigyelnek rá? Melyik út a követendő?

Adry: Kitartónak kell lenni, ha ügyes akkor megtalálják a lehetőségek, nyomulni kell.
Mindig benne lenni a körforgásba, nem leülni. És akkor jönnek a lehetőségek.

Felfigyeltek rád, a munkádra a színházban?

Adry: Kapcsolati úton kaptam ezt is, igen. Pest megye szépe is a kapcsolatok útján jött. Azt vallom, hogy nem szabad ülni, mozogni kell, helyezkedni. Voltak munkák, amik a Facebookon keresztül jöttek. Nincs-e kedvem elvállalni ezt-azt.
 

Ott volt a mostani szépségversenyen kívül az Alpok Adria szépségverseny is, vagy a Magyarok világtalálkozója a Symában. Amik szintén lehetőségek. Ilyenkor bemutatják a lányok a ruhákat és szélesebb közönség is látja. Mindenhol megismertem olyan embereket, akik akár fél év múlva csörögnek rám.

Jó lehetőségek ezek, mert a szakmában is megismerhetek ilyenkor több embert, adódhatnak jó lehetőségek.

Legújabb munkámban, egy filmsorozat szereplőinek ruháit fogom tervezni, biztosítani. Ez nagyon izgalmas számomra, mert ez egy teljesen más jellegű munka, mint az eddigiek. Hasonlít a színházhoz, de mégsem olyan. Nagy kihívás, amit jól szeretnék teljesíteni.
 

Ez óriási lehetőség, hiszen más csatorna az eddig megszokottakkal szemben. Több millióan is láthatják a ruháidat. Beszéljünk még a sikerekről. Nagytarcsán is volt egy divatbemutatód mostanság, mit kell erről tudni?

 

Adry: Igen Nagytarcsán van egy összefogás, a polgármester, az ottani hagyományőrzők, illetve a szlovák önkormányzattal közösen. Projektünk célja, hogy a nagytarcsai hagyományvilágot is bemutassuk és emlékezetbe véssük.
 

A matyó és kalocsai hímzés és motívumvilág hungarikum, de van több kincse nemzetünknek, amit nem is ismernek sokan. Ezen fogunk dolgozni a jövőben, hogy népszerűsítsük és megismertessük a nagytarcsai hímzésvilágot. A szlovák napokon pedig volt egy divatbemutatóm, ahol már egy kisebb kollekcióval készültem ezzel a bizonyos nagytarcsai motívumokkal.

Grafika: Kreatív Karakter (Nyári Fruzsina)

Miért pont kalocsamintás, volt ennek oka anno? Régiólátogatás, családi gyökerek?

Adry: Nem onnan származom. Akkoriban több híres ember például Nicole Kidman is felvette a motívumokat, és sokakban felébredt a tudat, hogy vannak ilyen gyönyörű értékeink. És akkor nekem is meglódult a fantáziám. Csináltam egy kollekciót a második gyerek megszületése után.
 

Szülés után agyaltam, hogy mit tudnék csinálni. Soha nem dolgoztam 8 órában sehol, kötetlen munkahelyeken vagy rugalmasabb munkában dolgoztam mindig. Egyértelmű volt, hogy gyerekek mellett végezhető munkát szeretnék csinálni, ruhákkal akartam foglalkozni. Ebben biztos voltam.

Megragadott a kalocsai minta, elkezdtem tervezgetni. Mások közben biztattak, hogy vágjak bele. Így csináltattam weboldalt is. A megtervezett ruhákat elkészítettem és képek is készültek róluk.

Van egy barátnőm, aki színésznő. Ő volt a modell. Körülbelül 2012-ben volt ez, az első fotózás. Mivel jó visszajelzések voltak, így jött az ötlet, hogy jöhet a webshop is.

Szóval úgy érezted, valami kikívánkozik belőled. Amit muszáj csinálni, mert anélkül nem teljes a kép. Simon Sineknek van egy mondása, miszerint az emberek nem azt veszik meg, amit csinálsz, azért veszik meg, amiért csinálod. Mennyire tapasztalatod meg, hogy az emberek érzik a lényeget? Amiért csinálod. Ha takarékra vennéd ezt a belső motivációt, akkor is ennyire sikeres lenne a Kalocsastyle?

Adry: Nem, biztos, hogy nem lenne az.

Igen, ezt az emberek érzik. Akkor szerintem most sem hívtak volna meg előadónak. Jók a pozitív visszajelzések. A szépségversenyen is odajött az egyik anyuka és megköszönte, hogy ezekben a szép ruhákban lehettek a lányok.

Vagy amikor jön egy menyasszony, és mondja, hogy a barátnőjének én készítettem a ruháját. És ugye megcsinálnám az övét is?  Vagy amikor felveszi a megrendelő a ruhát, ami készült neki és csillog a szeme. Annál jobb visszajelzés nincs. Volt olyan hölgy, aki ugrált örömében és sírt is, mikor felvette az általam készített menyasszonyi ruháját. Még én is elérzékenyültem. Ez szuper érzés.

A ruhák mögé rakott tájak, hátterek azok mennyire tudatosok? Szinte mindig tájképre, természetbe vannak ágyazva.

Adry: Napraforgó, levendula. Igen, a kedvenceim. A természetbe szebb, sokkal szebb egy ruha. Vizuálisan is megfog. Most inkább a stúdióvonal a trendi. Azaz, hogy stúdióban mutasd be a ruhát, mert azon van a lényeg, nem a tájon. Ez így igaz és jogos. Mégis egyedibb lesz egy szokatlanabb háttérrel.
 

Külföldön mennyire vagy ismert? Viszonteladók? Találtam egy izraeli vonalat is veled kapcsolatban.

Adry: Nem mondanám, hogy ismert vagyok. Volt egy svájci viszonteladóm, illetve Ausztriában is van egy hölgy, aki árulja a ruháimat. Az izraeli vonalra nagyon büszke vagyok. 2 éve kaptam egy felkérést, egy magyar származású, de Eilatba költözött hölgy személyében (Eilat dél-izraeli kikötőváros az Eilati-öböl északi csücskén - szerk. megjegyzése).  Neten keresett meg, hogy Izraelben nyitna üzletet.
 

Az ő cégének terveztem két kollekciót, amit kizárólag nála lehetett megvásárolni (nyár-tavasz, ősz-tél), és erre húzott fel odakint egy webshopot.

Tehát Izraelbe kellett volna utaznunk azért, hogy ezeket az „Adrys ruhákat” megvehessük?

Adry: Igen. Kb. 1 évig dolgoztunk a projekten. Ezt a lazább, lengébb, fiatalos stílusú ruhákat nála lehetett megvásárolni.
Viszonteladóim vannak, voltak, de még nem tudtam elég hangsúlyt tenni erre a vonalra, tervben van.

Akár Budapesten az Árkád üzleteiben is találkozhatunk a ruháiddal a jövőben?

Adry: „Rajta vagyunk”, hogy ez irányba is mozduljunk. Igen, minden lehetséges. (Mosolyog.)

Webshopnál nem adott munkára tervezel, előre legyártott ruhák vannak. Vannak olyan jellemzők, amiket velük kapcsolatban érdemes tudnunk?

 

Adry: Két vonal van nálam. Sőt igazából három. Egyedileg készült ruháim exkluzívabbak, méretre készülnek, ezek nincsenek webshopban. A hétköznapi öltözetek, ingfazonok, pólók már egyszerűbbek.  Itt valahová kerül egy szép hímzés, elem.
 

Az lesz a dísze. Általában a webshopban találod meg őket.
 

És rendszeresen készítek menyasszonyi ruhákat is. Ez az év jó volt, mert volt vagy 3-4 felkérés egy hónapban. Tervezek hagyományos ruhákat is, és ezen kívül természetesen kalocsai mintás menyasszonyi ruhát is.

A márkanevem most már annyi lesz, hogy Adry, ez alatt fog a többi tevekénységem futni. Ez lesz a márkanév.

Tegyük fel, valaki augusztusban házasodna és ideszól neked júliusban, ő még belefér? Mennyi idő egy ruhát megtervezni?

 

Adry: Volt már olyan, hogy egy hó alatt raktunk össze egy ruhát. De javasolt három hónappal előtte jönni. Attól is függ, mennyire tudja, mit akar. Van, akinek nincs elképzelése.

De általában azért tudják a vonalat, elképzelést. Itt mindig megbeszéljük, méretet veszek, anyagot választunk. Így több alkalommal fordulnak meg nálam a hölgyek.

Figyelembe szoktad venni a helyszínt, hogy hol lesz az esküvő? Például valaki a Bazilikában esküdne.
 

Adry: Figyelembe veszem a körülményeket. Nem a „tervezés a lényeg” ilyenkor. Hanem, hogy neki tetsző és hordható végeredmény legyen. Nem kifutóra készülnek.  Mindenképpen meg kell ismerjem az egyéniségét, ez az első találkozáskor történik meg. Ő is tudja, hogy milyen elképzelései vannak és összegyúrjuk.

Előtte meg szoktad rajzolni a ruhákat?

Adry: Én nem mindig rajzolok. Hanem inkább fejben dolgozom. Ha tervezek, akkor sem úgy néz ki, hogy na akkor most leülünk és tervezzünk, rajzoljunk.

Sokszor csak úgy megyek és eszembe jut valami. Vagy meglátok egy ruhát, és az alapján ihlet meg egy új. Nem koppintok, csak ihletet kapok. Utána néha lerajzolom, leülök is kiszabom. A menyasszonyoknak azért leszoktam rajzolni. Jobb, ha látják. De előfordul, hogy varrok valamit és közben áttervezem a varrás során.

Az iskolában mennyire másképp tanítják ezt? Mindig meg kell tervezni mindent?

Adry: Kifejezetten tervezést én nem tanultam. De igen, ruhaiparban általában terveznek egy adott modellt. Utána választják anyagokat, mintadarabokat készítenek. Esetleges szabásmintahibák után javítanak. Majd elkészítik és utána jöhet a sorozatgyártás.

Akkor érdemes az embernek a saját munkamenetét elsajátítani?

Adry: Ha egyedül dolgozik az ember, akkor igen. Ami rá van szabva. Ha ruhagyárban dolgoznék, nyilván meg kéne rajzolni.

Szerinted ez valakit korlátoz? Mitől lesz jó ruhatervező valaki? Szaktudás vagy szemléletmód? Legyen kreatív? Egyáltalán mi a kreativitás? Tanulható? Ha igen, hogyan?
 

Adry: Adottságnak mindéképp lennie kell. Szívvel-lélekkel tudja csinálni, ahhoz kell elhívás. A tervezés is ilyen. Ha valaki örömmel végzi a munkáját, az nagy áldás. És akkor biztos, hogy nagyon jó munkát fog végezni. Én is erre törekszem.


 

Vannak személyiségek közti különbségek. Van, aki bankárnak kiváló, de orvosnak ne menjen, mert empátiából nulla. Nem illik oda. Tehát fontos, hogy nem csupán megélhetésforrás legyen a vállalkozásod, hanem hivatás is?
 

Adry: Igen, akarja csinálni. Holnap is megyek előadást tartani, kicsit tudok motiválni, én is tanulok. Ha nem hivatásból csinálja az ember, akkor ezekre nem képes igazán. Van, akinek a legnagyobb munkája, és a mindennapi életét kielégítő tevékenysége, hogy otthon lehet a gyerekkel. Az is szuper hivatás, munka. Valakit viszont húz valami és nem elég, hogy otthon van. Valamit csinálni kell. Ez esetben ne üljön, mert nem fogja kielégíteni az otthonlét.

Légy benne a körforgásban, építsd a kapcsolatokat és merj egyedi és a megszokottól eltérő lenni.
Fotó: Kalocsastyle, Rozsos Renáta

Akkor te megálmodod a termékeket, sokszor nem papíron, hanem a fejedben. Utána nekiállsz varrni, szabni, mikor jönnek a „bedolgozók” szerepe, a hímzések? Mennyire komplikált egy ilyen ruhát elkészíteni? Azaz, hogyan készülnek el a ruhák, mi a munkafolyamat?

Adry: Egy ruhaipari szakembernek nem téma, tudja a folyamatokat. Megtervezem, de már sokszor akkor is megvan a nyersanyag. De az is előfordul, hogy egy ruhaüzletben vagyok és egy anyag megihlet. Kiválasztom az anyagokat. Szabok, varrok. A hímzés sokszor félkész állapotban lévő ruhára készül el. A kézi hímzések teszik ki a hímzések 80 %-át, a többi gépi hímzés.

Említetted, hogy volt, aki csalódott volt, hogy géppel hímeztek. Miért van amúgy erre szükség? Mert ez nem lustaság kérdése, hanem okkal döntesz így, ugye?

 

Adry: Igen. Népi viseleteket nagyrészt kézzel készítették anno, illetve készítik most is. De akkoriban nem mosták ki őket kéthetente. Nem úgy, mint mai modern világunkban, tehát haladni kell a korral. Van igény kézire is és gyönyörű, szeretném is továbbvinni, mert egyre kevesebben hímeznek. Fontos, hogy fennmaradjon az utókornak.

Azonban vannak olyan ruhadarabok, amik egyrészt szebbek géppel hímezve. De, ami fontosabb, hogy olyan igénybevételnek vannak kitéve -akár rendszeres mosásnak-, hogy érzékenyebb egy kézi hímzés ebben az esetben. Habár nagyobb érték, hiszen több óra alatt készülnek el. A tartósság és élettartam érdekében vannak ezek a kivitelezések.

Kicsit szakmázzunk.

Voltak olyan eszközök, marketingcsatornák, amiket sikeresen használtál az elmúlt időszakban, években? Neked mi vált be? Tudatosan építed a márkádat? Van olyan, amit szeretnél kipróbálni, de még csak tervben van? Mennyire követed a marketingtrendeket?

 

Adry: Nagyon el vagyok maradva a marketingben, kicsit szégyellem is - mondja mosolyogva. A marketing hiányzik a dologból. Facebookat igyekszem, mert mindenki ott van.

Gondolkodtál már a tartalomra épülő marketingben (tartalommarketing)?

Például öltözködési tanácsok, amik összefüggnek közvetetten a ruháiddal?

Adry: Érdekel, bár nem vagyok stylist. Most már próbálok úgy posztolni, hogy kinek és milyen alkalomra javaslom. Eddig sokszor úgy posztoltam, hogy csupán a képet raktam ki és a résztvevőket tüntettem fel.

De kaptam már visszajelzést, hogy bővebb tartalomra is kíváncsiak lennének mások. Most már fejlődésen fogunk átmenni ezen a területen is. Eddig amolyan egyszemélyes vállalkozás voltam, bedolgozókkal dolgoztam. Varrónőkkel, hímzőkel. Nincs alkalmazottam. Most épp a cég fejlesztésén dolgozunk.

Eddig nem jutott időm sok mindenre, csináltam, terveztem. Még annyi minden más teendő van. Weboldal, Facebook, marketing, család. Ez már közben nem fért bele.

Van olyan terület a vállalkozásodban, amit már a kezdetektől kiszerveztél? Mi az, amit feltétlenül megtartsz magadnak, és semmiképp nem adsz ki a kezeid közül?

 

Adry: A tervezést szeretném megtartani. Tudom, hogy vannak olyan cégek, akiknél több tervező is van. Van egy főtervező, akinek a neve alatt fut a márka és vannak tervezői. Ahhoz, hogy tudjak fejlődni, mindent nem tudok én csinálni.

Kreatív szakmáknál nehezebb kivitelezni a mindent delegálok, kiadok a kezeim közül.

Már, ami a konkrét munkavégzést jelenti. Mi a helyzet a nagyobb márkáknál, Chanel?

Adry: A nagy cégeknél megtartják a márka ismérveit. Valaki elkezdi és ahogy korosodik, átadja a dolgokat, a munkát. Tehát a stílust, vonalat adja tovább. Talán hasonló emberekkel veszi magát körül.

Van olyan ruha, amire büszke vagy? Kiraktad ide ezt a szép fekete ruhát. Ennek mi a sztorija?
Adry: Minden ruhám általában többrészes. Ez is háromrészes. Mindig úgy tervezek, hogy kombinálható legyen, akár az öv is külön. Ez pl. egy műbőr öv rajta. Hordható lehet másmilyen rövidszoknyával, másmilyen felsővel.

Ha valakinek van pl. három „Adrys ruhája”, akkor abból tud akár hatot is csinálni?

Adry: Akár annál többet is. Fontos, hogy kombinálhatóak legyenek egymással. A felső egy olyan felső, ami még az első szépségversenyes munkámra készült az egyik lányra. Egy nagyon vagány lány ihlette, vörös göndör hajjal.

Akkor használtam így először a bőrt betétként. Illetve a kalocsai hímzést a bőrrel összekombinálva. Vagány megjelenést ad neki. A felső része kézi hímzés, az alsó pedig gépi.

Van konkurenciád? Mit kell tudniuk a vásárlóidnak a termékeddel, cégeddel kapcsolatban? Mi az USP-d? Ami megkülönböztethetővé tesz téged a piacon? Munkamenet, esetleg anyag?

Adry: Van persze konkurenciám. Megkülönböztethető vonás? Ami stílust én képviselek, az inkább konzervatív vonal. Nem csinálok nagyon szexi ruhákat. Csinos vonallal képviselem a hordható- nem kifutóra készülő - ruhadarabokat.

Én a visszafogottabb, konzervatív értékeket képviselő vonalat viszem. Aki erre vágyik.

Mi a legnagyobb félreértés, ami az emberekben él a cégeddel, szakmáddal kapcsolatban? Sőt, akár a ruháiddal, munkáddal kapcsolatban?
Adry: Hüha, szerintem nincs ilyen.

Miközben interjúnkat épp befejezni készültünk, megszólalt Adry telefonja.

Egy potenciális vevő volt a telefonban, akinek szerda révén már péntekre kellett volna egy póló egy bizonyos méretben.

Adry ekkor kapott a fejéhez mosolyogva,  mégiscsak van félreértés a munkájával, termékeivel kapcsolatban. Habár webshopot üzemeltet, nem állnak hegyekbe nála a ruhák, hogy csupán egy GLS-re várjanak.

Minden rendelt terméket, a te méretedben, a kívánt elképzeléssel, a rendelésed után készítik el. Miután a „kosárba helyezted”, a ruhád akkor kerül a megvalósulás fázisába.

Mert neked készül.

Pont olyan lesz, amilyet kérsz. Így néhány napos átfutásra érdemes felkészülnöd. De az egyedi termékekért ez semmiség.

Mindig vannak tévhitek, félreértések a te termékeiddel, szolgáltatásoddal kapcsolatban is.

Ha ezeket akár egy-egy cikk formájában megválaszolod a honlapodon, máris több terhet vettél le az ügyfélszolgálatod válláról. Hiszen bármikor elérhető, akár egyszerre több száz embernek információt adó anyagokról beszélünk.

És megismerhetik a leendő vevőid a munkád igazi értékét, minőségét. Azt is, hogy miért kerül a terméked annyiba, mint amennyibe kerül. Ne csupán hallják, de meg is értsék azt, hogy valóban minőségi terméket vesznek.

Mit üzen neked Adry sztorija?

Ma már saját brandjét építi, és webshopja mellett épp brandmegújításon dolgozik. És arra is rájött, hogy nem csupán delegálni kell a feladatokat, de eddig kicsit jobban elhanyagolt területeket is tudatosan kell építeni. Ilyen a marketing is.

Mindeközben erősen szavaz a kapcsolatok erejére. És bizony kreatív szakmák esetében-, ha magadnak dolgozol- nem szabad ragaszkodni a „tankönyvekben” és iskolában lefektetett szigorú munkafolyamatok sorrendjéhez. Az egyedi munkafolyamatok és szokások is hozzátartoznak a márkádhoz.
 

Ettől leszel az, aki. Megkülönböztethető.
Az ihlet pedig bárhol elérhet.


A mostani szakmádban teret nyert trendeket is fejére lehet állítani, így egészen biztosan nem leszel sablonvállalkozás. A termékeddel kapcsolatban pedig számos sztereotípia, félreértés, tévhit élhet a vevők fejében is. Ezekkel is foglalkozni kell.

Légy benne a körforgásban, építsd a kapcsolatokat és merj egyedi és a megszokottól eltérő lenni.

 

Köszi Adry a beszélgetést.

 

(A cikkhez készült kreatív grafikákat kísérőnek én készítettem. Az ehhez és a cikkhez felhasznált fotók pedig: Rozsos Renáta, Cseke László, Váraljai Zsolt, Fülöp Flóra, Rozsos Zoltán. A folyton kételkedőknek: A cikk határozottan NEM fizetett hirdetés. De még a közelében sem jár annak. Mint, ahogy a honlapomon egyetlen interjú sem az. Érdekes vállalkozások után kutatok, a működésük és marketingjük miatt. Valamint ügyfeleimmel folytatott beszélgetések ezek, egyben a saját munkámról is. Azért, hogy értékes tartalmakat adhassak neked, és jobban megismerhess. Az én időm, munkám, a saját döntésemből. Kösz, hogy jófej vagy és megérted.)

 

Tetszett a cikk? Akkor ne maradj le a többiről se.

Nincs más dolgod, mint kérni a „kreatívmorzsákat”. Találkozzunk csütörtök, a reggeli kávénál, az e-mail-fiókodban. A felkerült cikkeket küldöm neked, íziben, frissen. Ráadásul még számos hasznos ötlettel, mankóval, „jó tudni dolgokkal” leszel gazdagabb a kommunikációdat illetően. Kattints ide és alul töltsd ki a mezőket: Kérem a kreatívmorzsákat


„Akkor csütörtökön találkozunk, én nem felejtem el.”