Jöttem, láttam, ítéltem: Magyar Marketing Fesztivál 2020
Önbizalom- és tudáserősítő megàllóhelyek? A Magyar Marketing Fesztivál 2020-as verziójának előadótermei és standjai elvileg erre hivatottak létrejönni. Mégis épp a 'jó zsaru' vs.'rossz zsaru' èrzésének imbolygó padlóján készülök megcsúszni. Ezt a témát nem lehet egyetlen mondattal, csupán az ujjunk hegyével megérinteni. Bele kell fúrnunk magunkat. Öveket becsatolni, hosszú lesz.
Tökéletes konferencia nincs. Nyugodjon meg mindenki.
Mindig
mindenkor
minden helyről
úgy fogsz eljönni, hogy ambivalens érzések maradtak benned.
Nem készülök szögeket verni a MF koporsójába és nem szeretnék hozzájárulni az MF fényezésének vagy épp lehúzásának dagasztásához sem. Mégis watsoni nyomozás küldetésének tervével (is) léptem át a konferencia küszöbét.
Kíváncsi voltam. Sok mindenre.
Szóval álljon ez a cikk itt amolyan színtiszta őszinteséggel megírt élménybeszámolóként, ellenfelek vívás utáni kézfogásaként.
Nincs hari. Tényleg.
"Ha nem értesz a marketinghez, ott a helyed; ha igen, akkor nem."
Kemény szavak a netről.
Mindenki, mindenhol minden formában megírja véleményét ilyenkor.
Persze jó kérdés, hogy mit is várunk egy vállalkozói zsebbel nézve, csekélyebb összegű és brutál nagy létszámú konferenciától. Elméletben nem egy 100 ezres tréningre vettünk mozijegyet, és a konferencia inkább megkóstoltatni kívánta velünk az édes ízű siker szemléletének irányát.
Ha épp nem tudod orral előre vagy háttal vagy a kihívásokkal, tervekkel és kivitelezéssel, tudd melyik irányba rakd ki az indexet. Érthető, nem?
Ettől függetlenül mégis joggal láthattad rajtam a vihar előtti csendet félő tekintetemet: itt vegyes visszajelzések fognak születni. Ezt az eseményt sok marketinges, vállalkozó, vállalkozással kacérkodó várja minden évben. Sokan vagyunk, kis helyen, mégis információt tekintve elveszetten.
Gáspár Katalinhoz hasonlóan én is elismerem Petrus Kriszta és Miklovicz Norbert szervezését, azonban hozzá hasonlóan bizony én is elvesztem a programinformációk bonyolult csillagrendszerében.
Az előzetes kommunikáció, az előadók előzetes bemutatása a MF Facebook-oldalán szuper lehetőség, azonban én szervezési oldalról legalább olyan profi felkonferálást vártam közvetlenül az előadások előtt minden előadóról, mint ahogy azt az MBM Solvers is tette a videóintrójával Berki Zsoltnál (Instargrammarketing 2020 − Mi működik igazán az Instagramon).
Egységesen. A kulcsszó…az egységes.
Vagy olyan információs morzsákat; játékosan interaktív (kommenteket generáló), a kíváncsiságot piszkáló posztokat az eseményoldalnál még a nagy nap előtt, amik az előadók konkrét előadására húzzák ki a mézesmadzagot. Mire beül a nép, már baromira ráhangolt.
Még mindig előadunk, tehát vagyunk – válság van az előadói rendszerünkben?
Beszélni tanulni? Beszélni mindenki tud − véled talán te is.
Amikor viszont felkérnek egy előadásra rájössz, hogy nem elég a tudás, de annak tálalásának módja elgáncsolhatja az értékes üzenetedet.
Habár nem jutottam be minden előadásra (bocs, amint feltalálják az idő- vagy klónozógépet, ígérem egyszerre ott leszek három helyen is), érzékelhető volt azon előadók előadásmódja, akik tudatosan foglalkoznak évek óta az üzenetük átadásának milyenhogyanmiértségével.
Ez nem az előadók hibája.
Hiszen a saját előadói hang megtalálása izzasztó és hosszú munka.
A szuper nap, szuper előadói. Fotó: Marketing Fesztivál
Ahogy egyik ügyfelem DrPrezi mondaná (történetünkhöz alig kapcsolódó információ: az MF-fel egy időben aznap Fesztelen Előadó prezentációs mestertréninget tartott), mindenki ismeri az érzést, amikor kiáll egy közönség elé és behúzott kézifékkel szeretne eljutni egyik pontról a másikra.
Sokan attól félnek, hogy a magvas gondolataik és a belső értékeik bennük maradnak, mintha szavaik börtönében ragadva küzdenének az ólomsúlyú állkapcsukkal.
A feladat sakkban tartja őket, így hamarosan
el-kez-de-nek haaaaaadarni.
Artikulációtól mentesen vagy épp monoton egyhangon, ugyanabban a hangsávban beszélni. Miközben te? Az amúgy is erőteljes oxigénhiánytól máris úgy készülsz elaludni, mint a gimiben a padtársad a fizikaórán.
Te sarkig tárod magad az információknak, mégis nehezen lépik át az emlékezeted küszöbét.
Pedig az MF előtt állítólag létezik olyan, hogy ’standosok találkozója és tréningje’ (egy extra képzés minden évben); az előadók felkészítése egy prezentációs trénerrel épp annyira megérne egy misét. Sokat dobna az előadásokon.
Vagy én gondolom rosszul?
(Elnézést, ha ez kipipált projektként aludt már régóta a teendők listáján, csak nekem nem tűnt fel az eredménye.)
Hiszen a hangod remegése, gyengesége, monotonitása, az őzések (egyetlen előadásnál már feladtam annak számolását), a töltelékszavak kezelését néhány „gyakorlattal” szépen lehetne kezelni. Egy TED-előadásra történő felkészülés sem uzsgyi neki, lesz, ami lesz.
Ez miért lenne másképp?
Most előadást tartunk vagy felszántjuk a színpadot?
Még 1 hónappal később is emlékezni valakire.
Tudod mit, lesz olyan. És miért?
Mert volt, aki nem vette a fáradtságot és belevitt az előadásába némi humort, sztorit, ami máris két kézzel kezdett el kapaszkodni az emlékeidbe.
Egy landing oldalon életkort bekérni információként az olvasótól?
Ugye emlékszel, hogy mit mondott Kádas Péter (7Digits online marketingügynökség társalapítója)?
„Három dolgot sose kérdezz: egy nőtől az életkorát; egy férfitől, hogy mennyit keres; és egy öreg némettől, hogy miért költözött Argentínába!” Kádas Péter
Fotó: Marketing Fesztivál
Schobert-kártyát kijátszani is bátorság volt a részéről, de Pétertől ezt el is vártuk. Előadása a landing oldalak pszichológiájáról szólt, és vizuálisan is könnyen megjegyezhetővé tette az üzenetet. Ahogy a humor kihajózni látszódott a nyílt vizekre, a lankadni kezdett figyelem is élénkült. Pedig már délután öt óra volt. Nem számoltam humoros elszólás/perc arányát, de a nevetésekből ítélve elég jól muzsikált.
Hasonló élmény volt Bártfai Balázs előadása is, aki nem mellesleg az egyik legtöbb konkrétumot, stratégiailag felépített üzenetet hozta magával. Diái egyszerűek, messziről is gyorsan scannelhetőek, nem követve el a "túltolt információ" vétségét sem.
A visszajelzések is pozitívak voltak Bártfai Balázs előadása kapcsán: “ez volt a legjobb a mai nap és már ezért megérte Debrecenből feljönni.”
Fotó: Bártfai Balázs
Balázsnál a standon az összes könyv elkelt, az előadásból készült minikönyvet pedig vittétek mint a cukrot. (Előadása: Hogyan építs milliókat termelő online automatizmusokat 2020-ban?)
Humorosnak és szórakoztatónak lenni nem luxus, hanem létkérdés.
A humor nem egyenlő a kínos poénokkal, az olcsó viccekkel.
A humor figyelmet vonz, emlékezetessé tesz, kiemeli a beszédedet a tucatelőadások sablonszövegeiből. Növeli a produktivitást és pozitívan hat a hosszútávú memóriára.
Nem kell, hogy te legyél a színpad Jim Carrey-je, de könyörgöm, a nevetés minden szervemnek használ: a rekeszizmomnak, a légzésemnek. Olyan jófej, hogy csökkenti a pulzusszámomat és serkenti a vérkeringésemet.
Ami elkelt volna erre a napra.
Mivel lepjetek meg előadók minket az előadásokon? Áldozzátok fel azokat a kiszámíthatóság oltárán.
Ugyanis a sablonok kiszámíthatóak.
A váratlan fordulatokat, infókat viszont még az agy hippocampusa sem tudja előrejelezni: ezért figyelemfelkeltő hatása van. Olvass róla többet Dr. Kumaran és dr. Maguire kísérletében (ők az University College London idegi képfeldolgozással foglalkozó kutatói).
Egy jó előadás felépítése épp annyi tudatosságot igényel, mint egy jó cikk megírása. Amivel el akarsz jutni A-ből B-pontba.
Amikor információ-sorozatlövetek bombázzák az agyad, sokszor nehéz követni a gondolati szálat. Agyunk izzadva próbálja elkapni, de csak csúszunk lefelé, majd egyszer csak a figyelmünk elengedi magát és már az óránkat nézzük.
Feladtuk, hogy kirakjuk a logikai puzzle-t.
A szándék mögött sokszor az a gondolat áll, hogy “hátha érti majd valaki azt a szakzsargont töményen, amit én a kisujjamból kirázok” – persze a valóságban nem érti senki, mivel a Valamit vagy épp Mindent egy diára/előadásba koncepciónak nincs stratégiailag meghatározott célja – és így értelemszerűen sosem érheti el a stratégiailag meghatározott célját.
Miközben az előadó lehet, hogy hetek óta készül az előadására keményen, mégis úgy jön át az, mintha egy péntek este sebtiben összetákolt középszerű Valami vagy épp Minden lenne, amit mindenképpen előad, ha már felkérték rá.
Érdekes, szórakoztató, vagy éppen valódi tudást közvetítő…és feltétlenül szívből jövő küldetéstudattal átitatott előadás?
Ez utóbbinál egyértelműen Mészáros Robi, BrandBirds előadása vitte a pálmát, aki leginkább a Love Brand szemléletét igyekezett átadni. Rengeteg színes példával.
Habár abban sosem fogunk azt hiszem egyetérteni, hogy a marketing egy „nem működő”, „nem kell”, vagy helyette „más kell” dolog. Hiszen egymással erős szimbiózisban élő fogalmakról beszélünk márka és marketing esetében.
Különösen, hogy még az előadásában is úgy-ahogy felfedezhető volt az AIDA-modell. Szóval, ha nem is tudatosan, de ő is marketingezik.
Ebben Berze Mártonnal értek egyet, egy márka aktivitásokon, kampányokon, kommunikáción keresztül épül. És a marketing nem egyenlő csak és kizárólag a hagyományos reklámozási modellekkel.
Azonban a márka- és közösségépítés sikerét Robi nem is tudta volna másként hitelesebben demonstrálni, mint a BrandBirs standnál érzékelhető aktivitással. A BrandBirds Club tagok (igen, szerény személyem is) szinte családtagként üdvözölték egymást.
Fotó: Mészáros Róbert, BrandBirds
A frissen, aznap debütált könyvét pedig úgy vitték, hogy az adminisztrációért felelős lányok (Dóri és Brigi innen is köszi a munkátok) néhány méter távolságra is alig jutottak el. Az egyedüli stand volt, aki a Maran Coffee-val partnerségben gondolt a kényeztetésedre is.
Szövegíró-barátom, Máté Brigitta (Lépcsőfok) szavaival élve, akinek munkája hozzájárult a könyv debütálásához:
LOVEBRAND-formula
Dzsungelvágás és bizalomépítés, márkában?! Elsőre talán lehetetlennek tűnik, de Robi bebizonyítja ebben a könyvben, hogy a LOVEBRAND igenis elérhető! Ideje, hogy ez elterjedjen!
Volt szó a muszájmarketingről a muszájposztokról, de arról kevésbé, hogy bizony a legtöbb vállalkozó nem feltétlen marketingsérült, mert alapvetően számtalan csalódás, be nem tartott szabályok, ígéretek, kudarcba fulladt megbízások, bizalom megszegése, a túlvállalás, a kezdők bizonytalansága, az "ima" a leendő érdeklődőkért, vevőkért, az igazi lovebrand építéséért olyan harc, és olyan erő, olyan idő, nehezítő pálya, aminek az ára általában olyan, amit nem mondunk ki.
És még nehezebben gyógyulunk ki ebből. Mert nem ismerjük a rendelkezésre álló eszközöket, magányosan építkezünk, biztos alapok és védőháló nélkül és olykor belefáradunk az egészbe.
És akkor jön egy ember. Egyetlen.
Aki megy, és mondja, amit gondol. Hiszi, éli, teszi. Akihez csatlakoznak emberek. Egy közösség, egy törzs születik. Ahol ezek az embersérültségek apránként meggyógyulnak. Ahol összetartó a közösség. Ahol a vállalkozók, a hasonló tevékenységi körűek is, segítik, és ajánlják egymást. Ahol nincs olyan poszt, kérés-kérdés, amit ne oszthatnál meg. Ahol bátran lehetsz dzsungelvágó.
Robi standja mellé kerülni minden évben erős kontraszthatást eredményezhet. Ezért nem is könnyű eldönteni, hogy lehúzni vagy felhúzni fog-e a vele való szomszédság. (A BrandBirds standja feltűnően kimagasló, de erre mit mondjuk: brandet építeni tudni kell.)
Mészáros Robi újonnan megjelent könyvében szerepelni? Nincs is annál jobb érzés, mint amikor egy aznap debütált könyvben benne vagy, mint követendő példa!
Fotó: LEDen világításod
Robi a BrandBirds csapatával közös víziót tud építeni, ezért is lépnek fel egységesen az értékadásban.
Brutálisan hasznos és élményszerű – az igazan jó konferencia-házasság?
Az általam begyűjtött könyvek közül talán az egyik leghasznosabb a Morvai Ádám és Berki Zsolt (MBM Solvers) bővített könyve: Instagram marketing, a siker titka lépésről lépésre. Ahogy a neve is elárulja, teli van lépésről lépésre kivitelezett tanácsokkal, technikai mankókkal, konkrétumokkal, ha ráncfelvarrásra vagy épp alapos kikövezésre szorul az Instagram-marketinged.
Ádám és Zsolt készségesen válaszolt egész nap a kérdéseidre, és persze a szelfi-tükrük is népszerű volt. Mert valljuk be: a GAMIFICATION (Ilyenkor hol marad az elhozzuk a legújabb idei trendeket szlogen?) bizony hiányzott a MF-ből.
Belépőkártyával nyerni? Mit, hol, miért és mi van?
Valami UV-fény, meg felirat. A nagy hangzavarból körülbelül ennyit sikerült kivenned.
Biztos voltak, csak én nem találtam meg. De két helyet leszámítva (az egyik a BrandBirds egyértelmű és brandesen kirakott árainál látszott, hogy baromira megéri az „itt és a most”), a legtöbb stand ajánlatát a nap végeztéig próbáltam kicsomózni, eredménytelenül.
Gáspár Katalin szavaival élve: „Ide tereli a szervező Magyarország KKV-szektorának javát, akik folyamatosan megoldásokat keresnek a problémáikra, és itt találkozhatnak a marketinges szolgáltatókkal, akiknek az volna a dolga, hogy segítsenek nekik.
És ezek a cégek kb. telibe szarják az ügyfelet, nem akarják őket kiszolgálni, nem csinálnak semmit, amitől élmény lenne a kiállítói soron végig menni.” (Konferenciaértékelőjét itt olvashatod)
Hatalmas Buddhákkal telepakolt stand? Na az volt.
Mit keresett ott? Nem tudom, de ha te megtudod így utólag, akkor kérlek írd meg nekem!
Networking – avagy „micsuti mimán”?
Ami minden évben erős motivációs faktor a résztvevőknek, az a networking (kapcsolatépítés). Volt, akinek az aznapi mérlege:
- 2 új együttműködés
- 2 ügyfélkozultáció
- 3 új ügyfél
- megszámlálhatatlan új kapcsolat
- 2 db fél előadás, mert nem jutott el az előadótermekbe, mindig elakadt a kiállítótérben. Pedig a tipikus networking-terembe még csak be se tette a lábát.
Szuper érzés, amikor rengeteg ismerőssel, baráttal hoz össze a nap. Én is úton-útfélen egy újabb ismerősbe botlottam.
Fotó: Marketing Fesztivál
De mi a helyzet azzal, aki először vesz részt és nem épp az online térből elővett „mindenki ismeri személyiség”?
Ismerkedni bárhol lehet. Ez tény.
Viszont van egy helyiség, ami éppen erre hivatott.
Én is beültem.
Mert kíváncsi voltam arra, hogyan kommunikálnak a vállalkozók. (Szakmai ártalom. Nyugi, majd kinövöm.)
Nem csalódtam.
Számítottam rá, hogy szövegíróként ugyanazokkal a kommunikációs gyermekbetegségekkel fogok találkozni, mint a honlapszövegek esetében.
A kezdő mondat itt általában valami figyelemfelkeltő volt? Ohh dehogy.
Habár én nem készültem erre tudatosan, mert inkább „munkának tekintettem az ottlétet”, szándékosan felrúgtam a networking-beszélgetések sorvezetőjét (bocs, lázadó típus vagyok).
Az elején semmiképp sem lőttem le a poént, csak a végén közöltem a márkanevemet. A legtöbb bemutatkozó − nemcsak itt, hanem bármilyen hasonló helyzetben vagy rendezvényen − sajnos nem hatásos, lényegretörő, emlékezetes és színvonalas. A márkád üzenetének és küldetésednek átadása hit, lelkesedés és hitelességelemek által valósulhat csak meg. Mindezt megspékelve a figyelemfelkeltés elemeivel.
1-1,5 perc bemutatkozás.
Kevés az idő rá, de ha tudatosan készülsz, akár többféle változattal is, akkor bőségesen elég. A gyenge üzleti kommunikáció generátorai a gyenge bemutatkozások.
Például a saját szakmád bonyolult eljárásai, termékei részletes és pontos bemutatása helyett használhatod az analógiát is. Ahol olyan párhuzamot használsz, mely egyszerűsít és emlékeztet.
Nem szeretem élőszóban röviden és érdekesen összefoglalni, hogy miben segítek és mit kell rólam tudni.
Nemcsak azért, mert én sem vagyok egy szuperwoman ezen a területen, hanem legfőképp azért, mert szövegíró vagyok.
Írásban kommunikálni számomra sokkal egyszerűbb. Mégis jó érzés, amikor odasúgnak neked a kerekasztalnál: „Watson, egy névjegykártyát adsz majd nekem!?”.
Ez a probléma örökzöld jelenség. És nem hibáztatok senkit. Azonban talán több konkrét példával bemutatott, előzetesen kiküldött „bemutatkozó-anyagokkal” a szervezők is segíthetnék a networkingra elszánt résztvevőket.
„A hogyan mutatkozz be” néhány pontban felsorolt sorvezetője kb. annyira hasznos, mint egy algebraegyenletet bemutatni konkrét példák nélkül.
Milyen volt az én bemutatkozásom?
1-1,5 percben kellett magadról mesélni.
„Sziasztok, Fruzsi vagyok, de az ügyfeleim csak Watsonnak hívnak. (Itt a szemöldökhúzogatás kényszeres tevékenységét vélted felfedezni a résztvevőkben.)
Az, hogy miért hívnak így, a bemutatkozásom végére kiderül.
Én egy olyan izzasztó kihívásban segítek a vállalkozóknak, amit egyetlen vállalkozó sem kerülhet el.Ezt a feladatot nem lehet átugorni, megmászni, átúszni, legyen az webshop-tulaj, könyvelő vagy Forma 1-es pilóta.
Ez a feladat viszont kavics a cipőjükben, sőt talán jelen pillanatban te is úgy érzed magad miatta, mintha egy mázsa kukoricát cipelnél. Én abban segítek nekik, hogy ne csak tudjanak róluk, de emlékezzenek is rájuk. „Fricskanevén” marketing-szövegíró volnék, de ezt a kifejezést nem szeretem, mert az emberek rögtön elvesznek a sztereotípiák bonyolult csillagrendszerében.
Abban segítek, hogy az élet nagy állásinterjúin, ütős önéletrajzzal tarolhassanak, legyen az honlapszöveg, hírlevél, posztok, bármely kommunikáció.
Szinte minden vállalkozó volt már valaha alkalmazott és adott már be önéletrajzot egy céghez. Ismerjük milyen érzés, amikor a 100 cv közül szeretnénk a jobb oldali stócba kerülni, de mégis a balba kerülünk. Mert vannak értékeink, előnyeink, csak vérszegényen kommunikáljuk azokat.
Épp így van ez a vállalkozásunkban is, mások vagyunk másoknál, mégsem tudjuk bemutatni azt. A legtöbb vállalkozó nem tudja a saját küldetését és tevékenységét madártávlatból, a domb tetejéről szemlélni, helyette elvesznek a Szakmavárosuk aprócska szakzsargonutcáinak részleteiben.
Én hiszem, hogy minden vállalkozó egy kreatív karakter, egy egyedi vállalkozással, ennek bemutatására pedig kreatív karakterekre van szükség, nem csupán információt közlő írásokra.
A márkanevem Kreatív Karakter.
Én pedig Watson vagyok, mert olyan szövegíró vagyok, aki a legkevebb munkát a szövegírással tölti, a küldetésed részleteinek nyomozása adja ki a munkám oroszlánrészét. Olyan partnereket keresek, akik nem kényszervállalkozók, hanem tisztában vannak a küldetésükkel és értékeket közvetítenek.
Az elevator pich ("mutatkozz be, mire hármat számolok") roppant nehéz műfaj (én is gyakorlom), különösen annak, aki a saját szakmájának él (mondjuk IT-szektorban), és nem a kommunikáció az erőssége.
Ezért a munkám értelme itt, ezen a napon is létjogosultságot nyert.
Jó érzés tudni, hogy rengeteg embernek segíthetek még a jövőben is, hogy megmutathassa, mennyire kreatív egy karakter. Egy megfelelő bemutatkozás egy eredményes beszélgetést is elindíthat vagy akár egy új munkakapcsolat lehetőségét is jelentheti.
Egy elevator pich nem a tájékoztatásról szól. „Egy cég vagyunk, az ügyfeleinket szolgáljuk”. Örülök, hogy sokan nem riadnak meg a feladattól és igenis bátran leülnek ahhoz az asztalhoz.
A napot összegezve: szakmai szemüveggel érkeztem és baráti öleléssel. Mert rengeteg baráttal, ismerőssel találkoztam, beszélgettem. Sőt ügyfeleimmel is (ők az előadók közt is megbújtak).
Több ötlet, inspiráció és a jövőben felhasznàlható tapasztalattal lettem gazdagabb. Ráadásul ismét talàlkozhattam a Brandes tàrsasàggal. Rengeteg online ismerősöm "manifesztàlódik ilyenkor kèzenfoghatóvà", sőt új ismeretsègekre is szert tettem.
Köszönöm Anna a kedves szavakat:
Nyári Fruzsit (Kreatív Karakter) megismernem egy különleges élmény volt, a munkásságát ugyanis már régebb óta figyelem, most pedig alkalmam nyílt nem csak beszélgetni vele, hanem együtt vehettünk részt az egyik networkingen. Itt speciel még jobban beleláttam Fruzsi profizmusába.
Miután odaléptem Fruzsihoz bemutatkozni és pár szót váltottunk, szóba került, milyen programokon tervezünk aznap részt venni. Én – bár terveztem – kicsit bátortalan voltam a networking terembe egyedül beülni, így Fruzsi felkarolt és azt mondta, menjek csak, majd ő jön velem és egy asztalhoz ülünk.
Amellett, hogy az ilyen típusú networkinget így próbáltam ki először, Fruzsi bemutatkozásából is nagyon sokat tanultam.
Ha hallottatok már professzionálisan felépített, hatékony (értsd: hatásos) bemutatkozást, hát Fruzsié minden tekintetben ilyen volt! Mi sem mutatta ezt jobban, minthogy az „asztalbontás”-kor sorban állt a társaság Fruzsi elérhetőségeiért és az együttműködés lehetőségét firtatva.
Ami azonban a leginkább megérintett, miközben Fruzsi beszélt, hogy a célcsoportja megfogalmazásában magamra ismertem és ez nagyon jól esett. Fruzsi a Kreatív Karakter márkatulajdonosaként ugyanis olyan kisvállalkozókkal dolgozik együtt, akik nem kényszervállalkozók (azaz nem azért csinálnak valamit, bármit, mert muszáj belőle megélniük), hanem azért vállalkoznak, mert küldetésük van és ezt a küldetést egy vállalkozás keretében kívánják véghezvinni.
Küldetéssel rendelkezni pedig rendszerint – illetve a saját megélésem szerint – azt jelenti, hogy az ember valami jó dolgot, mások számára építő, értékes dolgot akar létrehozni, megismertetni és átadni, hogy azáltal jobbá tegye az emberek életét. És ennek az ügyéért képes folyamatosan, lelkesen, motiváltan, örömmel dolgozni, fejlődni, kitartani, időt és energiát nem kímélni.
És bár én még kisvállalkozóként nem tartok ott, hogy túl sok mindent – így például a blogírást vagy kreatív tartalomkészítést – kiszervezhetném, azaz hogy például Fruzsival együttműködhetnék, mégis, miközben hallgattam, az volt az érzésem, hogy hiszen én is ilyen vállalkozó vagyok, aki rendelkezik küldetéssel és ez hajt a mindennapokban a munkámmal összefüggésben. Ez az érzés pedig nagyon felemelő volt.
(Táplálko-ZÓNA, Ábrahámné Bergmann Anna)
A személyzet kedves és segítőkész volt (le a kalappal az egész nap magassarkúban ácsorgó hosstesseknek): infót elkér, pass-t kiad, mosolyog, mindezt fél perc alatt. Előzetesen várakozást ígértek a "hosszú sorok miatt", de szerintem ennek helye sem volt. Köszönjük a szervezést!
A sós az édes ízzel vegyült, kellemes élmény, de egyben egy kis csalódás is. Ezt a lapot már eljátszottuk, de remélem jövőre számos kreatív ötlettel sikerül még nívósabbra emelni a színvonalat és ennek köszönhetően talán kevesebb mobillal lézengő embert látunk majd.
Tetszett a cikk? Akkor ne maradj le a többiről se.
Nincs más dolgod, mint kérni a „kreatívmorzsákat”. Találkozzunk csütörtök, a reggeli kávénál, az e-mail-fiókodban. A felkerült cikkeket küldöm neked, íziben, frissen. Ráadásul még számos hasznos ötlettel, mankóval, „jó tudni dolgokkal” leszel gazdagabb a kommunikációdat illetően. Kattints ide és alul töltsd ki a mezőket: Kérem a kreatívmorzsákat