Chernobyl - instant kultusz, mégis sokat tanít a storytellingről
Csendes, mégis nyomasztó, ami megtanít némán üvölteni. Ez a Chernobyl.
Ha ügyes vagy és figyelsz, akkor a kanapédon eltöltött adrenalinlöket átélése mellett tanulhatsz is belőle. Hogyan használd a történetmesélés erejét a gyakorlatban?
Chernobyl.
A dokumentarista minisorozat, melyben se szex, se adrenalingeneráló túlfűtött akciójelenet, se padlógázzal száguldó feltunningolt kocsik és az erőszak sem jár benne győzelmi táncot.
Végtelenül puritán film, melyben a néma pusztulás, az emberi hülyeség és a hatalmi játszmák egyvelege keveredik, ahol a tudomány és politika szkanderezik egymással. Logikát tekintve egyetlen „tipikus” sorozat-szériaelemet sem tartalmaz, mégis vitathatatlanul a 2019-es év SOROZATA. Többé nem a Trónok harca a legnépszerűbb sorozat.
A csendes horror diszkrét bemutatása.
De ha ügyes vagy és figyelsz, akkor a kanapédon eltöltött adrenalinlöket átélése mellett tanulhatsz is belőle.
Hoztam neked 3 elleshető részletet a filmet illetően,
amit te is be tudsz építeni a történeteidbe
Mert a száraz adatok során az olvasó célirányosan csak a hallottak értelmezésére fog figyelni. A döntéseink számos részéhez azonban szükséges az érzelem.
Ehhez pedig a sztorik használata.
A jól elmesélt személyes történetek hatásmechanizmusa az, hogy beindítják az oxitocinszintézisét az agyadban, ami empátianövelő hatással van rád.
Ezért annyira hatásos a sztorizás. A storytelling használata.
A direkt értékesítés helyett a potenciális vásárlóidat hatékonyan el tudod érni azzal, ha az üzenet átadásába egy kis szórakoztatást is beleviszel. Ma már a hagyományos reklámfilmek között is van jó néhány, ami már leginkább történetekre épülnek. Mert élményt, történetet adnak.
És az emberek az élményeiket osszák meg, nem a reklámokat.
Na jó, de mondhatod most nekem: a Chernobylban semmi pozitívum nincs.
Hogy jön ez most ide?
Tudtad? Egy történetsor az agyad aktivitását is megváltoztatja
Sőt az attitűdödet és a viselkedésedet is.
Talán neked is volt olyan élményed, amikor egy film üzenete, a hangulata, a jelenetei órákkal vagy akár napokkal később is érzelmi hatása alatt tartott téged. Paul Zak kutatása arról szól, hogy a történetek hogyan alakítják az agyunkat, és akár egy egész tömeget (lsd. mozi) az empátia irányába mozdítanak.
A hatékony történet először megragadja majd megtartja a figyelmet - gyakorta a feszültség fokozásával-, valamint a karakterek világába „szállít” minket. A fokozást te is érzékelheted, amikor az alábbi kérdések körül kezdenek el forogni egy film jelenetei:
Mit fog csinálni…?
A figyelmed fenntartására létrejött jelenetek során magad is tapasztalhatod a jelenséget önmagadon: a szíved és a légzésed felgyorsul, és stresszhormonok kezdenek termelődni benned.
Majd azt veszed észre - de általában nem szoktad tudatosítani magadban -, hogy hamarosan érzelmileg rezonálni fogsz a történet karaktereivel. Ha egy forgatókönyvíró jól végezte dolgát, akkor az agyadban ugyanazon folyamatok zajlanak le, mintha te is az adott sztori helyszínén, illetve szituációban lennél.
Épp ilyen az is, amikor egy szöveg segítségével akarunk hatni valakire;
itt nemcsak a logikát kell megszólítanunk, hanem az érzelmeket is
Azaz olyan szituációkat teremt meg a szövegíró vagy film esetében a forgatókönyvíró, amit képes vagy átélni. Szinte megváltozik a tudatállapotod, és érzelmi manipuláció hatása alá kerülsz.
Épp ezt teremti meg a Chernobyl is, aminek filmkockáival szinte a körmünk alá fúródnak az 1986-os események és kellemetlen közelségbe kerülnek mindazon cselekmények, amik mind idáig már rég összecsomagoltak és átköltöztek a történelemkönyvek lapjaira.
A kritikusok szerint a film nem csupán egy hírhedt katasztrófa hiteles megidézése, de egyben intő példája is a MA legfontosabb dilemmáinak: például ilyen a globális felmelegedés komoly vagy komolytalan kezelése a politikusok részéről.
A Chernobyl tele van áthallásos mondatokkal, amik akár ma is elhangozhatnának.
Fotó:IMDB
Mint, ahogy a te sztoridnak is mindig van célja, üzenete.
„Mi az ára a hazugságnak? Nem az, hogy összetévesztjük az igazsággal. A valódi veszély az, hogy ha elég sok hazugságot hallunk, úgy az igazságot már fel sem ismerjük. Akkor mihez kezdünk? Csak az marad, hogy elveszítünk minden reményt az igazságra, és inkább belenyugszunk a kitalációkba.”
A sorozat tökéletes nyitómondata Legaszovtól, habár az adott kontextusba illik, onnan kiragadva megállja helyét 2019-ben is.
Nézzünk meg néhány alapigazságot, amit te sem hagyhatsz figyelmen kívül, ha sztorit írsz.
1. A történet érthetővé teszi a legbonyolultabb dolgokat is, ezért légy közérthető és egyszerűsíts
A történetmesélés során olyasmit is kimondasz, amit egyébként nem.
Ugyanis egyedül a sztori képes mélyen az agyba nyúlni, a száraz adattal ellentétben.
Erős érzelmekkel megspékelt történet hatására az agy dopamint szabadít fel.
Sőt a száraz adatokkal ellentétben a történetek a motoros, a frontális és szenzoros kérget is aktivizálhatják az agyban, ezért saját élményként fogod megélni.
Történetet mesélni nem nehéz, akkor, ha:
- Ismered a közönséged.
- Ismered a problémáját, vágyát (ezáltal az üzenetet)
- Ismered a „fájdalomcsillapítót”, azaz a megoldást.
- Ismered az érzelmeket, amivel hatni tudsz a közönségedre.
A történeted legyen egyszerű, melyben a szakmád
roppant bonyolult összefüggéseit is egyszerűen adod át.
A szakmádról egyszerűen beszélni amúgy is minden edukatív anyagod alapvető feltétele, emlékszel még a Zállatorvos érthetően és viccesen megalkotott edukatív videóira?
A vicces animációk, a humoros leírások korántsem tették nevetségessé vagy hiteltelenné az állatorvosi szakmával bíró orvos első –azóta már „kötelező ismerni” becenevet kapott – videóját sem: a 11 perces ismeretterjesztő agytágítást a szívférgességről.
A Chernobyli forgatókönyvíró Craig Mazin például előtúrta a katasztrófáról elérhető összes létező forrást; tudományos folyóiratoktól kormányzati riportokon át, dokumentumfilmekig és szovjet tudósok által írt könyvekig.
Ragaszkodott hozzá, hogy a katasztrófa tudományos vonatkozásai is helytállóak legyenek, de mindemellett a laikusok számára is érthetően magyarázza el a film, hogyan is működött a csernobili reaktor, és mi okozta a robbanást.
Ezért fordulhatott elő, hogy a közérthetőség érdekében a hitelesség oltárán lett áldozat néhány apró részlet, mely kicsit eltért az eredeti részletektől.
Nemcsak azért, mert 2 év összepréselése 5 órában felérne egy Mission in Possible küldetéssel, hanem bizonyos dolgok megváltoztatása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy érthetően el tudják mondani mindazt, ami történt.
Szimbolikus jelentőségű, de a főszereplő Legaszov professzort a valóságban számos kutató támogatta az igazság kiderítésében; mégis egyetlen fiktív karakterbe, Ulana Homjuk figurájába gyúrták össze őket.
Valamint több olyan szituációban „kényszerülnek a szereplők” tudományos kiszólásokra, magyarázatokra, ami vélhetően - szakmájukat is tekintve – nem adott indokot és okot.
Mindezt a nézők kedvéért teszik meg.
A közérthetőség kedvéért.
….a csernobili grafittűz „nem olyan tűz”, amit vízzel el lehet oltani.
Jegyezd meg: légy a szakmádhoz hű, légy hiteles; de érteni nem akkor fognak téged, ha még a történeted olvasása közben is a Szahara-szárazságú információk dzsungelében vesznek el az olvasók.
Tudd, hogy hol a határ a szakmaiatlanság és a közérthetőség között.
Fotó:IMDB
2. A történetekben szinte mindig van jó és gonosz - az összes nagy világmárka is ezt használja a kommunikációjában
Egy izgalmas sztoriban mindig van főhős, van egy fő gonosz, van valamilyen probléma és van egy megoldás. Az, hogy ezek miként állnak kapcsolatban egymással, annak feltárása a történet izgalmas része.
Ha ez a probléma a rövidlátás, a főhősünk egy sportszerető és külsőségekre adó fiatal hölgy, a konfliktus a macerás sportolási lehetőség egy szemüvegben, és a kompromisszumok a mozgás szabadságát illetően; akkor a fájdalomcsillapító egy sportolásra is használható, akár eldobható „instant kontaktlencse” lesz.
A sztorid alapja adott.
A gonosz bemutatására az egyik ismert példa az Apple 1984-ben bemutatott reklámvideója, melyben az IBM - a gonosz, az unalmas egyenszámítógép. Ha azonban nem akarsz unalmas és robotszerű klón lenni a sok közül, akkor legyél egyedi.
Ahhoz, hogy egyéniséged legyen, használj Macintosht.
A Chernobyl sorozatban tulajdonképpen egy biológiai horrorban egy láthatatlan szörnyeteg csap le az észak-ukrajnai Pripjaty lakóira.
Egy láthatatlan szörny, akinek karjaiba az emberek gyanútlanul sétálnak.
Keserű és torokszorító mellékízt ad a számunkra mindaz, hogy még a legtájékozatlanabb nézőként is tudjuk: amit a képernyőn látunk, az valóban meg is történt.
Ezért még inkább csendes sikolyra ad okot az elhallgatásból és a tudatlanságból fakadó gyanútlanság látványa.
Az abszolút főellenség - a radioaktivitás - olyan, mint a pszichopata gyilkos, csak öl indok, magyarázat és válogatás nélkül. Másodpercek vagy évek alatt, de elkerülhetetlenül.
A filmben kiragadott „főhőseink” döntéseiben hangsúlyosan jelenlevő heroizmus bemutatása is sokkal hatásosabb ezért, mert itt nincs szuperhősködés, az ügyességére, a készségeire senki sem számíthat.
A másodlagos főellenség a tudatlanság, a tagadás, a szovjet rendszerbe vetett megkérdőjelezhetetlen hit legyőzése a tétje mindannak, hogy idejében megállíthassák a még nagyobb katasztrófát.
Egy izzasztó kihívás az atomfizika és a pártállam könyörtelen mechanizmusai közötti lavírozás: Scserbina miniszterelnök-helyettes is egy karakterfejlődésen megy át. Ellenszenves pártelnökként ismerjük meg, mégis idővel átlépi a saját korlátait.
Chernobyl épp ezért nem csupán az atomenergia és a Szovjetunió témakörét érintő sorozat.
A te sztoridban mi a legfőbb fő gonosz? (Ami elősegíti az együttérzést. De a terméked, szolgáltatásod dönti el, hogy mi az.)
És mi a megoldás?
Fotó:IMDB
3. Fiktív történetek helyett valódi sztorik – vajon hatásosabbak?
Habár egy sztori esetében az idegi ingerületátvívő, a dopamin felel az örömérzetért; és ez segít részletesebben emlékeznünk (a történeteken keresztül értjük meg a világot, és így lehet ránk hatni), a tényleges valódi történetek nagyobbat ütnek, mint a jól megírt, de „fiktív sztori szaga van” esetek.
„Az érzelmi tartalmú karaktervezérelt történetek, habár a kulcsfontosságú részletek és infók eredményesebb megértéséhez vezetnek (visszaidézhetőbb és emlékezetesebb lesz, amit kommunikálsz), esetében az igaz sztorik mégis hatásosabbak egy kitalált sztoriba gyúrt érvelésnél.”
A Chernobyl c. sorozatban fél Európa kipusztulása nem amolyan szokásos hollywoodi elem, egy lusta forgatókönyvírói fogás, hanem tényleg reális opció.
Éppen ezért jóval erőteljesebben hat ránk a frusztráció is a szovjet vezetés ösztönös reakcióját látva: hárítás, tagadás, titkolózás, események szőnyeg alá söprése.
(Mert elméletben ilyen kínos malőr nem történhetet meg, szóval megsem történt.)
A kollektív önámítás árnyékában a képernyőn átélt korhű jelenetek és események megelevenednek előttünk, és az idővel való versenyfutás, a szélmalomharc a hazugságokra épülő mindennapok politikai reakcióival nemcsak egy fiktív sztori elemei lesznek.
Hanem tényleg a valóság.
És ezt tudjuk.
Mindössze órákon vagy napokon múlt, hogy nem vált fél Európa nukleáris sivataggá.
Te hány éves is voltál ekkor? Vagy akár a rokonaid?
Erre figyelj a saját sztoriknál
Az emberek szeretnének egy rosszabb valóságból, egy jobb valóságba kerülni: a te terméked, szolgáltatásod ezt meg is adja nekik.
Az előtte-utána állapot bemutatása, (mid van, vagy mid nincs), most milyen érzéseket él át, és milyeneket fog, és milyen státuszt érhet el termékeddel téma körbejárása mellett van még egy részlet, amire figyelned érdemes az írásnál:
Saját sztorik használta során légy minél részlethűbb, készíts fotókat akár a sztori (terméked előtti és utáni állapotról) eseményeiről is. Ha konkrét történetet mutatsz be, akkor mindig névvel, fotóval tedd azt.
Hitelessé teszi a valóban megtörtént eseteket.
A Chernobylben még a látványtervezők arról is gondoskodtak, hogy a tűzoltók egyenruhái, a tollak, a bútorok, a vodkásüvegek, a tapétaminták korhűek legyenek.
Az Amerikában élő, moldovai újságíró, Slava Malamud epizódról epizódra elemzi tweet-folyamaiban, hogy milyen pontos és hiteles a sorozat a tények, a részletek, és a miliő bemutatásában. Fotó:IMDB
Ha történeteket használsz az írásod során, akkor olvasód nem a száraz adatok rendszerezgetésével tölti az idejét, hanem az agya elképzeli az adott helyzetet. A történetmesélés közben bizonyos agyterületek aktiválódnak nálad is, és írásod olvasása közben az olvasónál is ugyanezek a területek lépnek működésbe.
„Ugyanazon a frekvencián leszel te és az olvasó is.” Ugyanis az érzelmi szimuláció az empátia alapja.
Ha „hatni szeretnél” az olvasódra, akkor használd a történetmesélés eszközét, hogy a történettel megspékelt írásod olvasása közben felszabaduljon benne az oxitocin. Amikor az agy szintetizálja az oxitocint, az emberek megbízhatóbbak, együttérzőbbek lesznek.
Növeli az empátiát.
Azok, akik használják a történetmesélés erejét, jóval hatásosabban kommunikálnak, mint akik megmaradnak a száraz tényeknél.
Tetszett a cikk? Akkor ne maradj le a többiről se.
Nincs más dolgod, mint kérni a „kreatívmorzsákat”. Találkozzunk csütörtök, a reggeli kávénál, az e-mail-fiókodban. A felkerült cikkeket küldöm neked, íziben, frissen. Ráadásul még számos hasznos ötlettel, mankóval, „jó tudni dolgokkal” leszel gazdagabb a kommunikációdat illetően. Kattints ide és alul töltsd ki a mezőket: Kérem a kreatívmorzsákat